Az Adria kegyetlen királynője

A rivális hatalmak akkoriban sokat gúnyolódtak ezen a szertartáson, a török szultán például azt állította, a dózse könnyen egyesülhet majd a tengerrel, amikor beleesik a hajójáról. Igaz, ami igaz, Velence hódításait kevesen nézték jó szemmel.  

A X. században merült fel egyébként először a kérdés, hogy ki uralkodjon az Adrián: Velence, Bizánc, a normannok, avagy a dalmát szlávok?

Miután a népvándorlás korában a szárazföldi kereskedelem egyre nehézkesebbé és a portyázó hadak miatt meglehetősen veszélyessé is vált, Velence a tengeren próbált boldogulni. Főként sót, húst, olajat, meg bor szállított. A dalmát városok birtoklását nem csupán területszerzésnek tekintette, ennél sokkal fontosabb volt, hogy a kereskedelmi útjait biztonságban tudhatta. Dalmácia ráadásul elegendő fát biztosított hajóépítéshez, és  a tengerjáró dalmátoktól sok fortélyt lehetett ellesni.

Trogir, Split, Krk, Rab, Zadar, mind, mind Velence fennhatósága alá kerültek - utóbbi azért folyton megpróbált szabadulni tőle. Velence sokat csatázott Dalmáciáért, a magyar királyokkal például folyamatosan harcban állt. (Őket azért tűrték el jobban a dalmát városok, mert nem féltették annyira tőlük a kereskedelmüket, mint a nagy vetélytárstól.) Velencének a XV. században még a törökkel is egyezkednie kellett a dalmát partokért, ám a mohácsi csatát követő évszázadokban, egészen 1797-ig, nem kellett igazán féltenie a hatalmát.

Egyedül Dubrovnikkal nem bírt. Nem elég, hogy Velencének vetélkednie kellett vele az Adria legszebb városa címért, az egykori Raguza a XIV. századtól kezdve magabiztosan őrizte függetlenségét. Sőt, messze földön kérkedett vele, hogy Velence erejének jelképéből, azaz szárnyas oroszlánszoborból egyetlen egy sem található a városban.

Azokat csak nézegessék a dózsék a Szent Márk téren, gúnyolódtak a raguzaiak. Ez volt, és ma is ez Velence legnagyobb és legpompásabb tere, egy elveszett birodalom mementója. A Dózse palota ablakaiból majdnem ezer éven át tekintgettek ki az Adriára a köztársaságot irányító tisztviselők. A vörös téglás, 100 méter magas harangtorony Velence legmagasabb épülete. Eredetileg világítótoronynak épült, és mindegyik harangjának más szerepe volt. Az egyik a munkanapok kezdetét jelezte, a másik delet ütött, a harmadik a szenátorokat hívta össze a Dózse-palotába, a negyedikkel a Nagy Tanács ülésére harangoztak. Az ötödik harang hangja volt a legfélelmetesebb. Ez hirdette, hogy kivégzés lesz a téren, a két gránit oszlop között. Valakit mindjárt elővezetnek a Dózse-palota rettegett börtöneiből, és felakasztják, lefejezik vagy máglyára rakják.

Az egyik oszlopon egyébként épp a már említett szárnyas oroszlán látható, a másikon pedig Szent Teodor védőszent, amint megöl egy sárkányt. Állítólag három hazaárulót arccal lefelé, élve temettek el itt 1405-ben, a velenceiek szerint ezért szerencsétlenséget jelent átmenni a két oszlop között.

Az Adria kegyetlen királynője 1797-ig tartotta magát. Napóleon hadai ellen még együtt vette fel a küzdelmet a dalmát gályákkal. A győztes franciák aztán nem szállták meg Dalmáciát és Isztriát, lemondtak róluk az osztrák császárság javára. Ez viszont már egy másik történet.

A Rialto híd lába