Szélsárkány

A fából készült Mészárosok hídja helyén 1901-ben felépített úgy hidat eredetileg Ferenc Józsefről nevezték el. Jurij Zaninovich - Otto Wagnernek, a bécsi szecesszió nagy alakjának volt tanítványa - alkotását az első európai vasbetonhidak között jegyzik.

A helybeliek felavatása óta Zmajski mostnak, azaz a Sárkányhídnak hívják egymás között, a négy hídfőn látható szörnyek miatt. 

A legenda szerint Iaszon herceg itt küzdött meg a várost őrző sárkánnyal, amikor az argonautákkal, azaz a mitológiai Argó hajó legénységének tagjaival erre járt. A herceg - az aranygyapjú elrablása után - Aiétész király elől menekülve hajózott erre a Fekete-tengeren, a Dunán, a Száván, és végül a Ljubljinica folyócskán.

Azt, hogy pontosan ki győzött a küzdelem végén, a sárkány hódolt-e be Iaszonnak, az netán megölte az állatot, vagy épp fordítva, az argonauták kényszerültek-e menekülni, nem igazán pontosítják a fellelhető forrásművek.

A sárkány mindenesetre Ljubljana címerállata lett, a helyiek hisznek abban, hogy őrzi az itt élőket. Minden tele van sárkányokkal a szlovén fővárosban, a vár fala, a folyó menti kovácsoltvas lámpák töve, de még a városháza tornyán is sárkány jelzi a szél irányát kakas helyett. A Sárkányok rendje

A sárkányokat különböző állatok jellegzetességeiből gyúrták össze ókori mesemondók. Gyík- vagy kígyó alakú testüket pikkelyes páncél borítja, farkuk ostorszerűen tekereg, madár- vagy krokodillábaik veszélyes karmokban végződnek. Nyakuk tüsketarajos, óriás denevérszárnyakon repülnek, és fejük változatos formákat mutat, bár a legtöbbször hüllőszerű.