Az élve eltemetett viadukt
Megdöbbentően precíz munkát végeztek 1911-12-ben a somlyóbányai viadukt építői, akik közt külföldi mesterek is lehettek. A kőszénbányák építésekor ugyanis több olasz mester is dolgozott Salgótarjánban és környékén. A Grünwald Gyula és Mitis István által tervezett, s a Nicholson Gépgyár által megépített hídra botrányok árnyéka nem vetült. Ma már ez is meghökkentő, miként az is, hogy ezt a hidat "élve eltemették". A Teréz-tárót ugyanis - ahová vezetett - 50 millió mázsa szén kitermelése után, 1929-ben bezárták. Ezt követően meddőhányóval töltötték fel a Teréz-táró felé vezető völgyet, így az ötvenes évekre gyakorlatilag eltűnt a híd is. Amit a föld nem takart el, arra az egyre vastagabb avarréteg terített takarót. Előbb csak a völgy lett egyre kisebb, majd a fák birtokba vették a híd közvetlen környékét is. Ma már csak egy nyiladék látszik: igaz, gyanúsan egyenes itt az erdei út.
A helytörténetírók azonban most joggal remélhetik, hogy nem csupán olvasmányt készítettek, de feladatot is adtak a munkájukkal. Például azt, hogy a somlyói viadukt egy darabját kiássák, és legalább turistalátványosságként a nagyközönség elé tárják az arra illetékesek.
Ürmössy Ákos, a Magyar Közút Kht. Nógrád megyei igazgatója hídmérnök munkatársaival kezdett hozzá a somlyóbányai völgyhíd vizsgálatához. Mint mondja, a pályaszerkezet a kutatás első eredményei szerint meglepően jó állapotban van, miként az általuk feltárt vasbeton tartószerkezet is. Irdatlan mennyiségű földet kellene azonban elhordani, hogy látványosságot produkáljanak. Viszont minden bizonynyal megérné a fáradságot, ha legalább egy ívet bemutatnának, járhatóvá tennék a pályatestet, és kerékpárútként hoznák rendbe a Zagyva-rakodó felé vezető bányavasúti nyomvonalat, amely a híd után a hegy gyomrában, egy ugyancsak meglévő, feltárható alagúton keresztül vezet.
A mérnökök Juhász Tibor salgótarjáni alpolgármesterrel a napokban megtekintették a helyszínt, s nyugtázták, hogy egyelőre annak kell utánajárniuk, ki is illetékes a területen bármit is csinálni. A látványos völgyhídi erdei séta- vagy kerékpárút kialakítása százmilliós költség, amire most pályázati forrást is keresnek.
A városban azonban épp most tehermentesítő utat és azon számos műtárgyat, egyebek közt három hidat épít a Betonút és a Hídépítő Zrt. konzorciuma. Ennek létesítményvezetője, Hapák Attila felajánlotta, gépekkel és emberekkel is segítik a munkálatokat. A Hídépítő Zrt. mérnökeként is úgy véli, ilyen ipari műemléket nem lehet a föld alatt hagyni, ezért segítenek a viadukt bemutatásában.
Vass Csaba, az első salgótarjáni polgármester nevét viselő Förster Kálmán Városvédő Egyesület elnöke azt mondja, ha kell, a saját kezükkel kaparják ki az eltemetett somlyói völgyhidat, amely előttük eddig sem volt ismeretlen. Csakhogy a feltárásában társakra csak most találnak. Az egyesület elnöke szerint Salgótarján bányavárosi, iparvárosi múltjának jelképe az eltemetett viadukt. Éppen olyan mostoha a sorsa, mint a tárnanyílásoknak, illetve az azokat a környékbeli településekkel és a gyárakkal összekötő szénszállítási útvonalnak, a valamikori kisvasútnak. Ez utóbbi sínjeit például Dunaújváros működésben tartására szedték fel az ötvenes-hatvanas években. A völgyhíd turisztikai célú rekonstrukciója Vass Csaba szerint a szociális gettóvá lett egykori bányatelepek, kolóniák rendbehozatala felé megteendő első lépés is egyben. Mint mondja, Salgótarján fiatal város, amely hamar eltemette a múltját. Ha kiássa, tán bizonyítja végre a nagykorúságát.
