Mercedesek az albán úton
Az országról most csak anynyit, hogy természetesen nem felel meg szinte egyetlen sztereotípiának sem, amit itthon róla általában gondolunk.
Vízumra nincs szükség Albániában, de fizetni kell fejenként tíz eurót, az autó pedig kap egy papirost, amit meg kell őrizni, mert kilépéskor begyűjtik. Az egyszerű határállomások még jól bírják a jelenlegi forgalmat, általában nem sokat kell várakozni. Az úthálózatnak mindössze negyven százaléka szilárd burkolatú. Egy autópálya-szakasz készült, a fővárost, Tiranát köti össze a híres és módfelett kellemes kikötővárossal Durressel. A leállósávon traktorok és szénásszekerek közlekednek. A nagyvárosokat összekötő országos főutak minősége megfelel a hasonló kategóriájú magyar utakénak, különösen az északnyugati, sík és dombos vidéken. A helyi közlekedők megszokták, hogy az út szélén bandukoló emberek és állatok miatt az út közepén közlekednek. Utat tisztítani dudaszóval lehet.
Albániában tíz autóból hét Mercedes: ez az egyetlen márka, aminek tekintélye van, és az utakon a teljes modellpaletta ott gurul. Ahhoz képest, hogy 1992 előtt nem lehetett személygépkocsi magántulajdonban, meglepően sok az autó. A települések szélén, a forgalmas utak mentén egymást érik az autómosók, ahol lelkes fiatalemberek percek alatt csillogóvá varázsolják a legöregebb csotrogányt is. Egy mosás két euró, belső takarítással három. A főutakon öt-tíz kilométerenként találunk egy benzinkutat, persze mosóval. Az üzemanyagárak nagyjából megfelelnek a magyarországinak, miként a boltok és az éttermek árai is. Minden faluban találunk legalább egy kisboltot, abban egy korrektül telepakolt hűtőszekrény vagy hűtőpultot, melynek tartalma: ásványvíz, sör, ismert és ismeretlen amerikai és olasz üdítők, gyümölcslevek, jégkrémek, felvágottak és sajtok. És persze van kenyér, péksütemény is, így Albániában éhen halni teljességgel lehetetlen.
Öt balkáni országot érintő utunk alatt a legjobb tengeri halat, a legfinomabb tejet, vajat és sajtokat, valamint a legfrissebb salátát Albániában ettük. Ebben az országban még a rendőröket is kenyérre lehet kenni: elnéző tekintettel figyelik, miként oldják meg önerőből a furcsa forgalmi helyzeteket a KRESZ szabályaitól nagyvonalúan eltekintő hivatásos és úrvezetők, és ha megbüntetnek is, mosolyogva, egyfajta mediterrán eleganciával teszik. Amikor tilosban parkolás miatt megbírságoltak, hosszabb autós üldözés következett - én üldöztem őket, hogy adják vissza a rendszámtáblát. Az ezerlekes (kb. 2000 Ft) bírság kifizetése után sűrű kézrázások és hátlapogatások közepette váltunk el, és megegyeztünk abban, hogy jövőre is találkozunk...
