A horvát borászat történetének legsikeresebb éve a 2004-es esztendő volt, Európa sommelier-i ekkor kezdték el hivatalosan jegyezni déli szomszédunkat. Egyúttal kiderült, hogy léteznek világszínvonalú, horvát csúcsborok is, legfeljebb kevesen kóstolják őket.
Horvát top borok: telt vörösök, elegáns fehérek
Horvátországban két őshonos szőlőfajta van, az egyik a dalmát mali plavac, amely magas minőségű, drága borokat ad, a másik pedig az isztriai malvázia, amelyről rangos nyugati borszakírók úgy vélekednek, hogy a világon egyedülálló, igen különleges fajta. Olykor hozzáteszik: olyan elképesztő illattal és ízzel rendelkezik, hogy még az is lehet, ez az isztriai szőlő nem hagyományos malvázia változat. A horvát tengerpartot szinte ketté lehet osztani vörösbort termelő és fehérbort előállító vidékekre. Dalmáciában elsősorban a vörösborok híresek, közülük is a Dingač, amely a Pelješac-félsziget meredek lejtőin termesztett szőlőből készül. Daniela Kramarić, az egyik leghíresebb horvát sommelier szerint az orebići Bura család Dingača a legjobb, amit mostanában kapni lehet az üzletekben. Ennek 2003-as változata 450 kuna, azaz 16 ezer forint körül van. A 2004-es évjárat még erősebb és testesebb, viszont összességében gyengébb minőségű, a legtöbb helyen 240 kunáért árusítják.
A „kapható” jelző egyébként nagyon fontos, mivel a horvát borok döntő többségét családi vállalkozásokban, kisebb mennyiségben állítják elő, és főleg helyben, azaz a termővidékhez közeli éttermekben, szállodákban, boltokban értékesítik.
A hvari Plenković borászat magas alkoholfokú, intenzív Grand Cruja szinte az egyetlen olyan topminőségű horvát vörösbor, amelyből elegendő áll rendelkezésre, azaz nem kell rá vadászni. Ez a Grand Cru is mali plavac szőlőből készül, vigyázat, az előtag létfontosságú. Ne csak a plavacra figyeljünk, mert amíg a mali minőségi bort, a veliki plavac szőlő asztali kategóriát jelent.
Ivan Dolac Zlatni Plavaca a Plenković borok nagy vetélytársa. A hvari Svirče borászat terméke évjárattól függetlenül megbízható minőség, biztos választás mind a zágrábi, mind a dalmát éttermekben.
A legismertebb, és világszerte leghíresebb horvát borásznak Mike Grgić számít, aki Kaliforniából tért haza Horvátországba, a kilencvenes évek közepén. Az ő plavac borát mindenki kifogástalannak minősíti, különösen az 1999-es évjáratot. Grgić titka állítólag a szigorú szőlőszelekció.
A postup elnevezésű borokat sokan lesajnálják, illetve a Dingač kevésbé értékes változatának tartják. Pedig a Mrgudić család bebizonyította, hogy iható, jó postupokat is lehet készíteni. A 2005-ös Mrgudić Postup ára 140 kuna, és 1200 palack készült belőle.
Dalmáciában az elmúlt néhány évben minden különösebb ok nélkül 40 százalékkal ment fel egyébként a borok ára. A magasabb ár azonban nem takar minden esetben jobb minőséget. A dalmát borászok többsége csak azért emel az árain, mert ezzel is azt próbálja bizonyítani, hogy az ő bora a legjobb a világon. (Az ár tehát nem mindig segítség a választásban.)
Gianfranco Kozlović a legnagyobb malvázia magántermelő Isztrián. 2001-es Santa Luciáját ritkaságszámba menő, igen nagyformátumú horvát fehérborként emlegetik - ez a bor sajnos ma már megkóstolhatatlan, mivel csak pár üveg készült belőle. Aki kíváncsi Kozlović sárgabarackos, körtés illatkompozíciójára, annak be kell érnie a 2002-es évjárattal.
Isztrián ebben az évben a legtöbbet Moreno Coronicina legújabb Gran Malvazija borától várják, amelyet mostanában lehet majd először kapni a vinotékákban. S hogy milyenek lesznek a 2007-es évjáratú horvát borok?
A szüret utáni első tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagyon meleg nyár miatt igen magas lett a szőlők cukortartalma. A gazdák azt mondják, húsz éve nem volt ilyen jó minőségű a szőlő Horvátországban. Jóslásuk szerint ez igen száraz, magas alkoholfokú, erős, telt vörösborokat, és elegáns, kevésbé savas, zamatos malváziát ígér.
