Alkudozzunk fekete hmongokkal!
Vietnam északnyugati csücskében, közel a kínai határhoz, a hegyek csúcsai között rejtőzik Sapa városa. Az alig 36 ezer lakosú település egy északolasz alpesi városka délkelet-ázsiai változata. Csodálatos kilátás nyílik minden irányba, a meredek hegyoldalakon a rizsföldek lépcsőiben tükröződik vissza a mindig változó kék ég. Sapa kiváló kiindulópont a környék falvainak, barlangjainak és csúcsainak felfedezéséhez is.
Hanoiból a legegyszerűbb vonattal utazni a kínai határ melletti Lao Caiba (aki Kínából érkezik, annak is innen érdemes Sapába indulnia). Az alig több mint 380 kilométeres utat nyolc óra alatt teszi meg a vonat, de a személyenként 17 dolláros hálókocsikban (van drágább jegy is, ha kényelmesen akarunk utazni) kis szerencsével átaludhatja az utat. A Lao Cai-i vonatállomásról másfél dollárért busszal viszik fel a tömegesen érkező hátizsákos turistákat Sapába. A városban egymást érik a szállodák. Lenyűgöző kilátással rendelkező szobákat választhatunk, ezek ára 5 és 10 dollár között mozog, persze aki az átlagosnál több kényelemre vágyik, drágábban is megszállhat.
A település első lakói a hmongok voltak. A vietnamiak csak később fedezték fel maguknak Sapát, miután a francia gyarmatosítók az 1880-as években erre vetődtek. A város a huszadik századi háborúk frontvonalai mentén volt, alig tudott fejlődni. 1993-ban a vietnami vezetés úgy döntött, hogy teljesen megnyitja a várost a külföldi turisták előtt. Manapság rengeteg vietnami fektet be itt, nyit éttermet, szállodát, így a város igen jól felkészült a turisták fogadására. De Sapa és környéke igazi vonzereje - a csodálatos hegyeken kívül - az itt élő öt törzs. A városban a sötétkék indigóval megfestett ruhájukról felismerhető fekete hmongok rettentő erőszakkal tukmálják az arra járókra szép portékáikat. A fiatalabbak beszélnek angolul, így velük - a vásárláson túl - kellemesen el lehet beszélgetni, nyitottak és kedvesek. Ha úgy döntünk, veszünk az indigóval festett anyagokból, vigyázzunk, mert fog a festék: nejlonzacskóban szállítsuk a zsákmányt! Szombatonként, a sapai piacon elmerülhetünk a színes, zajos törzsi forgatagban. Kíméletlenül alkudozzunk! Még, ha, ha tudjuk is: a törzsek tagjai alig látták anyagi előnyét annak, hogy Sapát elárasztották a turisták.
A Sapa környéki falvak némelyikét igazi skanzenné alakították át: itt lehet belekukkantani a hmongok, vagy a dzaok életébe. Ezekben a falvakban fizetni kell a belépésért (általában fél dollárt). A legtöbb szállodában szervezett útra is befizethetünk (5-15 dollár közötti áron), ilyenkor idegenvezető is jár a szolgáltatáshoz. Megbeszélhetjük egy törzsbelivel, hogy vigyen el a saját falujába. A hmongok igen vendégszeretők, szívesen tesznek eleget a kérésnek - persze némi ellenszolgáltatásért. Ha szerencsénk van, még főznek is ránk, ha bírjuk a csípőset.
Sapa fölé tornyosul Vietnam legmagasabb csúcsa, a 3143 méter magas Fansipan. Az edzettek nekivághatnak, de az útra be kell fizetni, és sátrat is kell vinnünk, mert a távolság ugyan csak 19 km, de a terep nehéz, a kirándulás három napig tart. Aki nem akar ekkorát túrázni, az elbattyoghat a vörös fejkendőjükről jól felismerhető dzaok falujába, Ta Phinbe. Itt egyébként egy barlangba is be lehet térni, ami nincs kiépítve, így természetesen csak vezetővel látogatható. Nem szabad kihagyni az 1900 méter magasan fekvő Tram Ton-hágót, 15 kilométerre Sapától. Ide már érdemes úgynevezett "ölelős motoron" (xe om) menni, ami azt jelenti, hogy a kialkudott öszszegért felülhetünk egy robogón száguldó vietnami mögé, aki elvisz minket a célállomásra. Ha van egy kis tapasztalatunk, mindenféle irat nélkül 4-5 dollárért bérelhetünk robogót egy napra, és magunk fedezhetjük fel Vietnam legmagasabb hágóját. A sapai piacon bóklászva ne hagyjuk ki a helyi ételkülönlegességeket. Igaz, elsőre bizarrnak tűnhet a banánlevélbe csomagolt disznóhús, de igen finom. A legízletesebb azonban a bambuszrúdban sütött rizshenger, tört mogyoróba és szezámmagba mártogatva. Sapa és környéke viszonylag hűvös, ha ide készülünk, vigyünk meleg holmit, esetleg vízhatlan cipőt. A felhők gyors vonulása miatt a fény gyönyörűen játszik a hegyoldalakon. Egyszóval: élvezzük!
