A békebeli Magyarország mindennapjai
Ettől eltekintve azonban minden rendben van: a sokáig romosan és üresen álló, de mostanra tökéletesen felújított épület ugyanis lélegzetelállítóan szép lett, a benne létesített tájmúzeum pedig átgondoltan összeállított, színvonalas látnivalót kínál.
A kastélynak nevezett kúriát a Lónyay család építtette, majd a Tomcsányiak tulajdonába került. Az államosítás után középiskolai kollégiumot létesítettek benne, 1986-ban pedig a sorsára hagyták. Európai uniós támogatásból újították föl, és most olyan gyönyörű, hogy Vásárosnamény legfőbb nevezetessége válik belőle. Különösen a benne elhelyezett gyűjteménnyel együtt, amely a beregi táj régészeti, népművészeti és történeti emlékeit mutatja be. Az anyagot eddig a Beregi Múzeum régi épületében tárolták, amelynek külön érdekessége, hogy kicsiben éppen úgy néz ki, mint a Tomcsányi-kastély. A két egyforma és csak a méretében különböző épület együtt igazán különleges látvány. Felhősné Csiszár Sarolta múzeumigazgatótól - aki a múzeumalapító Csiszár Árpád lánya - megtudtam, hogy mintegy 40 ezer regisztrált darabból áll az anyaguk, amelynek csak egy részét tudták eddig kiállítani, így a kastélyban létesített kiállítóhely segített a szűkösség okozta gondon. Az új múzeumban kialakítottak egy-egy emlékszobát a Tomcsányi család és Csiszár Árpád emlékére, továbbá igyekeztek bemutatni a térség egykori földesurainak, patrónusainak tevékenységét is. Felhősné Csiszár Sarolta szerint az elmúlt századokban itt élő és gazdálkodó birtokos nemesség pozitív hatást gyakorolt a térségre, az ő érdemük, hogy az ország távoli szegletébe is eljutott a felvilágosult európai szellem.
Ezt a múzeumban kiállított anyag is alátámasztja, amelynek egyik erőssége éppen a rég elpusztult, békebeli Magyarország mindennapjainak bemutatása.
Korabeli fényképfelvételeken láthatjuk az ország első olyan magtárát, ahol csörlős rendszert alakítottak ki - és ez a magtár éppen a Tomcsányi-kastély mellett épült, ma turistaszálló működik benne. Különösen érdekes a gyász kultúráját bemutató anyag: megtekinthetők a temetések kellékei abból a korból, amikor központi ravatalozók híján még "hazulról" temették a holtakat. Van itt gyászabrosz, gyászkendő, ravatalterítő, amelyekről megtudhatjuk, hogy annak idején a kelengyével együtt készítették őket, előre figyelmeztetve az élőket az elmúlásra. Az egyik kendő még egy fenyegető feliratot is megőrzött az utókor számára: "Én lettem és meghaltam, ti is lettetek és meghaltok". Hogy a gondolatnak nyomatékot adjanak, még egy szép koporsót is elhelyeztek a terem közepén - szerencsére a tárlat nem interaktív, így a kipróbálásra nem nyílt lehetőség.
