A Horvátországban nyaralók elámulnak a természeti szépségeken, a tenger tisztaságán, és megcsodálják a műemlékeket is. A horvát konyhaművészetet azonban nem igen dicsérik. Sőt. Ízetlennek, egyoldalúnak tartják, a Guardian utazási melléklete pedig nemrég egészen odáig merészkedett, hogy jellegtelennek nevezte.
A turista mindent megeszik, amit elé raknak?
Mindössze három olyan étel van Horvátországban, amely soha nem kap kritikát: a pršut, a pagi sajt, és a szarvasgomba. A ćevapčićit sokan megkóstolják, ám a legtöbb nyugat-európai nem tartja horvát ételnek, inkább a jugoszláv múlttal azonosítja. Bizony akad olyan nyaraló is, aki inkább biztosra megy: csak pizzát, meg fagylaltot fogyaszt.
Jobb pillanataikban azt azért a horvátok is elismerik, hogy nincs olyan ételük, amit úgy igazán a magukénak érezhetnének, mint például a spanyolok a paellát, az indiaiak a curryt, az olaszok meg a tésztát. A legtöbb horvát specialitás valamikor, valahonnan „érkezett”, a szakértők szerint ezt bizonyítja, hogy a muzeális receptek többsége félig horvátul, félig németül, olaszul vagy fonetikusan angolul van lejegyezve.
A Nacional horvát hetilap nemrég megpróbált utánajárni, vajon mi lehet az oka annak, hogy a külföldiek idegenkednek a horvát konyhától. De vajon létezik-e egyáltalán olyan, hogy hagyományos horvát/dalmát konyha? Branimir Donat szakíró erről például úgy vélekedik, hogy ha a mostani dalmát konyhából kidobnánk mindent, ami amerikai, mondjuk a paradicsommal az élen, jószerével nem is maradna semmi. Ebből is arra lehet következtetni szerinte, hogy az ősi dalmát konyha igencsak szegényes volt. A tengerpart déli részén élők kölest ettek meg árpakenyeret. Nem az a kérdés tehát, hogy mit ettek régen a dalmátok, hanem hogy mennyit éheztek - állítja Branimir Donat, hozzátéve: a ma hagyományosnak nevezett dalmát különlegességek valójában másoktól ellesett ételek továbbfejlesztései, meg modern kitalációk, és semmi közül a múlthoz.
A XIX. században változott meg a konyhavilág Horvátországban, amikor a városok úribb házaiban már szakácsot is alkalmaztak. A városi konyha azonban eleinte nagyon szerény volt. Az akkor profinak számító szakácsok is leginkább csak krumplival készített tésztákat főztek, amire sajtot olvasztottak.
A szegényebb vidékeken, különösen a szigeteken, nagyon sok zsiradékkal készítették az ételeket, aminek két oka is volt. Egyrészt így akarták pótolni az energiát az egész napos kemény fizikai munka után. Másrészt a táplálóbb ennivalóval télen a hideg ellen is védekeztek. (Az, hogy sok helyen ma sem sajnálják az olajat főzés közben, talán ide vezethető vissza.)
Amikor azt kérik tőle, hogy mondjon legalább egy igazi horvát étel, habozás nélkül vágja rá: a štrukli. (Rétesféle.) Ez a legattraktívabb horvát étel, amely biztosan hatással van a külföldiekre - vallja Stefano Cosattini.