A kulturális turista ötvenes, jól szituált hölgy
A kulturális turizmus definiálása önmagában is kemény dió. Vajon az, aki a strandolás után megnéz két templomot, és meghallgat este egy komolyzenei koncertet, már kulturális turista? Vagy csak azt számolhatjuk ide, aki csupán annyi időre teszi ki a lábát az utcára, hogy eljusson egyik múzeumtól a másikig? Külön problémát jelent a fesztiválok besorolása: a Sziget vajon kultúrának számít, vagy csak a Tavaszi Fesztivál? Ezekre a kérdésekre még nem sikerült egyértelmű választ adni, ami nehezíti a statisztikusok dolgát.
Mivel nem tudjuk, ki a kulturális turista, ebből követezően azt se nagyon tudjuk, hogy hányan vannak. Talán éppen a mérés nehézségei miatt eddig csak egyetlen felmérés készült kifejezetten ezzel a céllal: egy nemzetközi projekt, amelynek az adatai 2005-re vonatkoznak. Ebből kiderül, hogy az átlagos kulturális turista 50 év feletti, jól szituált hölgy, repülőgéppel érkezik, szállodában lakik, és kedveli a kisebb városokat. A jelenlegi trendek szerint nagy az érdeklődés a gasztronómiai kultúra, az építészet és a dizájn iránt. Kulturális céllal Magyarországra legtöbben Szlovákiából, Németországból, Ausztriából és Szerbiából érkeznek.
A Központi Statisztikai Hivatal 2006. év végi, belföldi turizmussal foglalkozó gyorsjelentéséből csak néhány adat vonatkoztatható a kulturális turizmusra. Kiderült, hogy az összes hazai utazás 8 százalékának volt célja a városnézés, legfeljebb 3 százalékának a kulturális és sportrendezvények látogatása, közel hét százalékának a tanulás. Sajnos ezek a kategóriák sem fedik le a kulturális turizmus vitatott fogalmát.
A közép-európai finanszírozási rendszereket elemző Budapest Observatory 2006-ban átfogó és részletes elemzést készített a magyarországi fesztiválokról, amelyek, hazánk "turisztikai termékei" sorában a legfontosabbak között vannak. Úgy tekintették, hogy ha egy programsorozatot fesztiválként határoznak meg, akkor az az is; a szakmabeliek közül azonban sokakat zavar, hogy lassan a falusi búcsúkat is fesztiválként hirdetik meg. A vizsgált fesztiválok összesen évi 2700 napra szerveznek programokat. Háromnegyedüket egy-egy településen rendezik meg, tehát viszonylag ritka még a helységek közötti összefogás. Felüket a helyi önkormányzatok tartják, de szép számmal akadnak közhasznú társaságok, kft.-k és alapítványok is a szervezők között. A fesztiválok egy évben 6000 művészeti programot mutattak be, és nagyjából minden másodikra jutott egy színházi vagy kortárs zenei ősbemutató. A legnagyobb kínálat a könnyűzenei és népzenei koncertekből volt.
Kiderült még, hogy az összes fesztiváltámogatás fele a budapesti és Pest megyei régióba került, habár ott csak a fesztiválok 28 százalékát rendezték. A teljes fesztiválpiacot körülbelül 10 milliárdosra becsülik, a költségek 35 százalékát a szervezők állják. 18 százalék érkezik önkormányzati forrásból, a szponzorok és a központi állami támogatás is hasonló mértékű, 20 százalék körüli.
A felmérés tanulsága és a szakma véleménye egybecseng: a fesztiválok szervezésénél a támogatások kiszámíthatósága nagyon fontos. Az, hogy gyakran csak pár hónappal a rendezvények előtt derül ki, hogy kap-e egyáltalán pénzt a fesztivál, nagyon megnehezíti a szervezést. A helyzet megoldására július elején állt fel a Fesztivál-kerekasztal, Hiller István kezdeményezésére. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium és a szakmai szövetségek részvételével dolgozó testület célja egy átlátható fesztiválfinanszírozási rendszer és egy egységes fesztiválminősítő rendszer kidolgozása.
A kulturális turizmus új árucikke lehet a kulturális útvonal. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakértője, Tóth Katalin számításai szerint Magyarországon körülbelül húsz kulturális útvonal létezik. Javarészt régi történelmi utak mentén futnak, mint például a római borostyánút, vagy pedig műemlékeket kötnek össze, mint a kastélyút. De rengeteg témára lehet még ilyen jellegű útvonalakat felfűzni: Ausztriában van például Mozart-út, almaút meg még snapszút is, sőt a zarándokutak is érdekesek lehetnek turisztikai szempontból. A kulturalis-ut.lap.hu-n rengeteg linket találhatunk mind a magyar, mind a külföldi kulturális útvonalakhoz.
Egy kulturális útvonal beindításához elsősorban az út mellett lévő önkormányzatok, vendéglátóegységek és kulturális intézmények összefogására van szükség. Ezután a résztvevők egy prospektusban és egy honlapon közzéteszik az útvonalat, valamint a környékén található kikapcsolódási és kulturális lehetőségeket. Tóth Katalin szerint szükség lenne olyan utazási irodákra is, amelyek felismerik a kulturális útvonalakban rejlő lehetőségeket. Aligha véletlen, hogy a 20 magyar kulturális útvonalból csupán öt-hat tartja el magát, és pályázik rendszeresen, míg a többi "alvó" útvonal.
Szerencsére akadnak új jelentkezők is. Magyarország legújabb útvonala valószínűleg a Duna mellett, a római limes-rendszert követve szeli majd át a Dunántúlt. A kezdeményező civilek múlt héten tartották alakuló gyűlésüket: jókor kezdték a szervezést, hiszen jövőre a Magyar Turizmus Zrt. meghirdeti a vizek évét, amelyhez jól passzol a Duna menti útvonal megszervezése. Ráadásul esély van arra is, hogy a limest jövőre a Világörökség részévé nyilvánítsák, ezért is küzdenek a Duna menti civilek. Arról nem is beszélve, hogy 2009 a kulturális turizmus éve lesz.
