Enyém a szálloda, de kié a földje?
A horvát kormány ismét elhalasztotta annak a törvénynek a megalkotását, amely legalább 50millió négyzetméternyi kemping és még ugyanennyi szállodai terület jogállását rendezné. Ennek híján a privatizálásra meghirdetett szállodákat és kempingeket elméletileg lehet csak megvásárolni, hiszen az a föld, amelyen állnak, nem jár hozzájuk.
Mivel törvény nélkül még bérleti jogról, avagy hosszú távú koncesszióról sem lehet szerződni, az új tulajdonosok nem érdekeltek abban, hogy a környezetet rendezzék, a szállodások az épületeket úgy, ahogy még felújítják, de a strandra például már egy fillért sem költenek, és a kempingtulajdonosokat sem érdekli, hogy mire verik fel a sátraikat a nyaralók.
Elemzők úgy vélekednek, tarthatatlan, hogy Horvátországban csak az árak emelkednek szezonról szezonra, a szolgáltatások minősége azonban változatlan marad, mert a lehetséges vállalkozók nem mernek hosszútávra tervezni, más földjére ugyanis nem szívesen költenek.
Az, hogy a turisztikai szempontból értékes területek így szinte parlagon hevernek, a becslések szerint legalább 20 milliárd euró vesztséget jelent Horvátországnak, ami a beruházások, fejlesztések elmaradásával, évről évre csak növekszik. Miközben az egész világ a minőségi turizmus felé megy el, Horvátországban mindössze 30 ezer négy-, illetve ötcsillagos szállodai ágy van, és legalább 25 ezer szállodai férőhely teljességgel kihasználatlan, mert korszerűsítés, átépítés, azaz jelentős befektetés nélkül már nem felel meg a jelenlegi követelményeknek, vendégek fogadására alkalmatlan.
Szakértők szerint hasonló okok miatt legalább egymillió vendégéjszakával kevesebb forgalmat bonyolítanak a horvát kempingek is.
