Száraz fehérbor, és szódavíz - ez az igazi fröccs két fontos kelléke, az pedig, hogy hosszúlépés lesz-e belőle, már csak arányok kérdése. Itt, Horvátországban is tudják persze ezt a műfajt, bár a magyar fröccsszakértőknek lenne min szörnyülködniük.
Induljunk ki abból, hogy a szódavíz itt ismeretlen fogalom, így buborékos ásványvízzel hígítják a bort, azaz keverik, gemistnek hívják ugyanis „horvátul” a fröccsöt, ami németül annyit tesz: kevert. A szótárak szerint a horvátoknak is van saját kifejezésük rá, méghozzá kettő is: ustrcak - ha le akarnám fordítani, „befecskendezést” mondanék rá. Illetve a spricer, ami talán még a Monarchia idején ragadt rájuk, a spritzer ugyanis eredetileg az osztrák fröccs fedőneve.
A horvát köznyelvben manapság azonban a gemist terjedt el, noha én német turistát itt még csak sörözni láttam. Míg otthon a kisfröccsök és hosszúlépések legfeljebb az alapul szolgáló bor minőségében térnek el, itt egy-egy gemist csupa titok és meglepetés. Van, ahol egy deci borhoz egy deci ásványvizet kevernek, máshol két deci borhoz egy vagy két deci ásványvizet öntenek. Jobb helyeken, ahol nem bíbelődnek a kevergetéssel, külön hozzák a két deci bort, külön az ásványvizet, és ezt, ha nem sikít idejében az ember, udvariasan beleöntik egy külön, citrommal és jéggel telerakott pohárba.
Ami pedig a borokat illeti, fröccsnek valóból akad jó néhány, fogalmazhatnánk persze úgy is, az asztali borok többsége tisztán ihatatlan, csak fröccsnek jó. Viszont annak egészen kiváló. Ilyen például a szlavóniai Rizling (2006-os, literes kiszerelésben 26,45 kuna, azaz 900 forint körül van), a Grasevina (2005-ös 22,09 kunáért), és az iszriai Malvazia (2002-es 16,69 kuna).
Ha rangsorba kellene állítani az előbbi hármat, fröccsminőségben a legolcsóbb Malvazia győzne, és még akkor sem történik baj, ha óvatlanul tisztán belekóstol az ember. Ellenben a Grasevina elképesztően savanyú tisztán, és kimondottan kellemes ásványvízzel bátran hígítva.
A kávézókban, éttermekben általában 10-15 kunát kérnek egy fröccsért, de előfordult már, hogy 25 kunáért hoztak ki két deci igen nemes bort, fröccsnek.
Aki azt hinné, ezzel vége is a dalmát csodáknak, az bizony nem ivott még bevandát. A recept: kétharmad bor és egyharmad csapvíz. Az itteniek úgy magyarázzák, nagy melegben nem egészséges tisztán inni az alkoholt, az igazán napos helyen termett borok pedig meglehetősen magas maligánfokúak, nem árt tehát kicsit hígítani őket, azaz bevandát mixelni belőlük.
Egyszer valóban kóstoltam egy kis szigeten termesztett szőlőből készült 18 maligánfokos vörösbort, amely elképesztően sötét színével méltó volt a horvát crno vino, azaz fekete bor elnevezésre. Egy kortyot bírtam legyűrni tisztán belőle, majd csak laza bevandában ittam tovább. Az asztali vörösborokkal amúgy is több a baj, rendes ember abból ugyanis fröccsöt nem iszik, de bevandát sem. Ráadásul egy kis víz a rossz vörösboron nem is segít.
Nos, a dalmátok erre is találtak megoldást. Szénsavas narancslevet öntenek hozzá, ami csak első hallásra tűnik elvetemültségnek. Azoknak a kalandvágyóknak pedig, akik netán ki is próbálnák, elárulom a varázsszót: mismás.
Ezt kell mondani a dalmát pincének, és érteni fogja.
