Fojtsuk inkább borba!
Az elmúlt fél évszázad során legalább 1300 ember vetett itt véget életének, de a hivatalos számolást már évekkel ezelőtt, az ezredik áldozat felé közeledve abbahagyták, hogy ne adjanak ötletet. Különben is, a holttestek egy része sosem kerül elő, így minden adat csak hozzávetőleges.
De - és nekünk magyaroknak, mint a jó bort kedvelő és értékelő nemzet fiainak, ezt érdemes megjegyezni - a világ talán leghíresebb hídján át vezet az út a Napa-völgy és Sonoma szőlőskertjei felé, ahol kiváló vendéglők, valamint a borászatokhoz kapcsolódó barátságos vendégházak várnak ránk. Nem érdemes tehát szomorkodni, mert alig egyórányira mindennap remek bórkóstolókat tartanak, amelyektől a legsavanyúbb ember életkedve is garantáltan visszatér. Kalifornia boripara a ráépülő turizmussal együtt évente több mint 30 milliárd dollár forgalmat hoz - a korábban sör- és bourbonivó amerikaiak egyre jobban rákapnak a hazai Chardonnay-re, amelyből errefelé terem a legjobb minőség. A modern amerikai borászat természetesen nekünk köszönhető, pontosabban Haraszthy Ágostonnak, aki a XIX. század derekán 200 ezer európai szőlővesszőt hozott az Újvilágba. (Aztán az 1880-as években, amikor a filoxéra csaknem teljesen kiirtotta az európai szőlőket, Kaliforniából kellett rezisztens fajtákat importálni.) Haraszthyt a borszakírók az idén március 7-én beszavazták az Amerikai Borászat Dicsőségcsarnokába, és a Sonoma-völgy Arroyo Seco Creek nevű részén ma is meg lehet nézni, egykor hol gazdálkodott.
San Francisco különleges hely, például a fókák nem az állatkertben vannak, hanem a kikötőben. Tucatszám napoznak a 39. móló mellett úszó fastégeken, és elnyújtott ugatásuk már távolról jól hallható. A város időjárása meglehetősen kiegyensúlyozott, szinte sosincs túl meleg, legfeljebb néha olyan alacsonyan ülnek a felhők, hogy nem látszik tőlük a Golden Gate teteje. Mark Twainnek tulajdonítják azt a mondást, miszerint a leghidegebb tele egy San Franciscó-i nyár volt. De ez túlzás (januárban is általában 7-10 Celsius-fok között van a hőmérséklet), és különben is, hűvös esőben is lehet jókat enni. A Fishermen's Wharf, azaz a Halász rakpart utcai árusai legalább olyan jó halételeket kínálnak, mint a turistákat nagyüzemben kiszolgáló vendéglők - viszont jóval olcsóbban.
A fókáktól és a 39. móló ódon körhintájától nem meszsze köt ki az öböl közepén lévő Alcatraz börtönszigethez ingázó hajó. A kirándulásra érdemes legalább fél napot szánni, elvégre a történelemből és a filmekből jól ismert helyszínről van szó. Itt látható Al Capone zárkája, és az idegenvezetők hangjában a mai napig érződik a büszkeség: innen csak hárman tudtak megszökni, de egyikük sem került elő, nagy valószínűséggel belefulladtak a hideg és erős áramlatoktól kavargó öbölbe. Amiről nem annyira szívesen beszélnek: a jogaikat követelő indiánok 1969-ben elfoglalták és másfél éven keresztül ellenőrzésük alatt tartották a szigetet.
A dimbes-dombos város meredek utcái is visszaköszönnek a filmekből. A legérdekesebb a Lombard Street, amely olyan meredek, hogy csak cikcakkban lehet rajta autózni. A helybeliek és a turisták egyaránt kedvelik a kábelvasutat, amelynek villamosszerű járataival szinte minden nevezetességet meg lehet közelíteni, így a másfél évszázados Chinatown csiricsáré üzleteit vagy Little Italy pizzavendéglőit is. A kikötő mellett sétálgatva a gyengébb idegzetűek vigyázzanak, mert egy önmagát bokornak álcázó hajléktalan általában nagy nevetést kiváltva ijesztgeti a mit sem sejtőket. Hosszú évek óta gyakorlatilag ebből él, és mára a város egyik igazi nevezetességévé vált.
A 750 ezres San Francisco rengeteg látnivalója és pezsgő kulturális élete önmagában is csábító, ám van egy réteg, amely nemcsak ezért szeret idejárni: a végtelenül liberális közhangulatnak köszönhetően itt mindenki nyugodtan kimutathatja igazi vonzalmait. Senki sem csodálkozik, ha fiú fiúval, lány a lánnyal csókolózik, és az is könnyen előfordulhat, hogy egy szemlátomást vegyes párból a fiú a lány és a lány a fiú. Nem véletlenül lobognak a város főutcáján a csillagos-sávos amerikai helyett szivárványszínű zászlók.
