Emlékhely a hazafiságnak és a szerelemnek
Nyáregyházán nem csak a település egykori birtokosának és a hazafinak, Nyári Pálnak, s Schodelné Klein Rozáliának, az első magyar operacsillagnak állítottak emléket, amikor a róluk mintázott szobrokat felavatták, hanem a sírig tartó szerelemnek is. A tragikus sorsú pár nyughelye a Pest megyei település temető felé vezető útja melletti ligetben ma már emlékpark, a nemzeti emlékhelyek egyike - amelyet turisták is látogatnak, különösen tavasszal.
A visszatérők már tudják, hogy a fővárosból a 4-es főúton, Monorierdőnél lekanyarodva, vagy a Nyugati pályaudvarról félóránként induló személyvonatok valamelyikéről Pilisnél leszállva, onnan busszal vagy kerékpárral érhető el Nyáregyháza. Érdemes azonban az innen alig pár kilométerre lévő Csévharaszt felől jönni, ott ugyanis a középkori romtemplom közelében ezrével nyílik a korai gyöngyvirág. A gyöngyvirág túráknak nevezett kirándulások résztvevői a forrás közeli nagyréten szoktak megpihenni, s ha maguk esetleg nem tudnák, az erdészek szívesen elmesélik nekik az itteni erdőtelepítő, költő, csillagász és udvari kapitány Balla Károly élettörténetét - akinek a csévharaszti Petőfi utca egyik kiöblösödő szakaszán százéves, faragott tölgyfából állítottak szobrot a helybeliek.
Csévharasztról egyenesen Nyáregyházára visz a bekötőút, amelynek végén a falu lakói barátságos útbaigazítással szolgálnak. Ha szerencsénk van, még azt is elmesélik, hogy Klein Rozália, a későbbi operacsillag, Schodel János zenetanító gondjaira bízatott, aki azzal a feltétellel vállalta a tanítását, hogy ha a kislány felnő, feleségül veheti. Érzelem nélküli házasságba kényszerült, férje pedig durvasággal, veréssel fizetett híressé lett nejének, aki Bajza szerint az operának "egyedül uralkodó csillaga s a közönség kedvence" volt. Ebben a gyötrelemben találkozott Shodelné Nyáry Pállal, s lépett ezzel a Nyáregyháza - egyszersmind személyes tragédiája - felé vezető útra is.
Nyári Pál, 1835-től Pest vármegye főjegyzője majd alispánja liberális politikus volt. A 48-as szabadságharcban betöltött szerepe miatt előbb halálra és vagyonelkobzásra ítélték, később az ítéletet hat év várfogságra változtatták. Az ítéletig állandó felügyelet alatt élt nyáregyházi kúriájában, Schodelné társaságában, aki 1848 tavaszán Pestről kiköltözött, s ezzel viszszavonult a színház világából.
A várfogság idejét az utolsó napig kitöltve, Nyári arra érkezett haza, hogy az asszony nincs többé - belehalt a várakozásba. A politikai helyzet alakulása, a pénzügyi gondok Nyárit is kikezdték: a Duna-parti Stein-ház negyedik emeletéről a mélybe vetette magát. Haláláról napokig cikkezett a korabeli sajtó. Ravatalánál Jókai mondott "búcsúszózatot".
Nyári kortársai szerencsére azt nem láthatták, mint teríti be a gaztenger a sírokat évtizedekig - mígnem pár éve a nyáregyháziak emlékparkot építettek köréjük.
