Magyar csodák: a visegrádi királyi palota
A reneszánsz palota fedett térsora pedig csak az utóbbi évtized rekonstrukciós munkáinak eredménye. A palota első építője a nápolyi Anjou-házból származó Károly Róbert, Visegrád XIV. század eleji megalapítója volt. Az épületegyüttes Luxemburgi Zsigmond király idején, a XV. század első harmadában élte fénykorát. A hatalmas kertekkel övezett, szabályos elrendezésű palotát a kor minden luxusával ellátták. Vízvezetékei pompás gótikus csorgókutakat működtettek, királyi lakóépületében fürdőszoba is épült.
A gótikus együttes újabb, immár reneszánsz virágkorát az évszázad végén, Hunyadi Mátyás uralkodásának második felében élte. Az uralkodó halála után elnéptelenedett, majd a török hódítást követően lassú, de megállíthatatlan pusztulásnak indult. A területet azonban szerencsére soha nem építették be, így a helyenként magasan álló falak és a faragványtöredékek egy ígéretes kirakós játék darabkáiként kerültek elő a föld alól.
Az utóbbi évtizedben a régészek és építészek a magyar gyakorlatban páratlan rekonstrukciót végeztek a palota területén. Mindazt, aminek hajdani létezését kétséget kizáró módon igazolni tudták, visszaépítették: így született újjá a reneszánsz kerengő közepén a Herkules-kút másolatával, a hajdani palota földszintje és első emelete, a díszlépcső és a palotakert. Látható az egykori fürdőszoba, néhány rekonstruált enteriőr - hálószoba és konyha például -, sőt az egyik teremben még egy olyan Anjou-kori kápolnát is felidéznek, amely a valóságban sosem épült meg, hiszen az udvar előbb elköltözött, mint hogy a kőfaragók elkészültek volna a munkájukkal.(N. K. J.)
