B-terv kell most az olasz sítúrához
Olaszországban a besízőtúrák jó része szárazedzéssé vált. A vendégek sorozatban mondtak vissza utakat. A kiutazók általában nem készültek fel arra eléggé, hogy mivel is múlassák az időt, ha kedvenc időtöltésüknek hó híján nem hódolhattak.
A globális felmelegedés miatt, egyre inkább készülni kell egy b-tervvel a síutakra. Vagyis a gondosan összeállított felszerelés mellé tegyünk be egy részletesebb térképet, útikönyvet, városi viseletre hordható cipőt és úgy vágjunk nekik a hegyeknek és a reneszánsz kultúra világának. Ha már lekötött szállásunk van, akkor készüljünk arra, hogy megismerjük a helyi hagyományokat, történelmet, esetleg barlang túrára, vagy színházba megyünk, többet időzünk templomokban, törökfürdőben, szaunában vagy csak ücsörgünk a napsütötte csúcsok ormán. Ha szerencsénk van, pedig akkor irány a lejtő!
A hó vastagsága mostanság például Cortinán vagy Tarvisionál a hegytetőkön a másfél méterhez közelít, a völgyekben ennek harmadát éri el. Az északi pályák általában jól sízhetőek, a déliek azonban a meleg miatt olvadnak, s jegesebbek, így kezdőknek ezért inkább az előbbiek ajánlhatók.
Készülni persze erre és arra is kell. Edzéssel mindenképp, legalább egy kis hegyi túrázással az út előtt, hogy a combizom és a boka, valamint a térdizület szokja az átlagosnál jóval nagyobb terhelést. Baleset persze ettől még lehet, és tragikus következményekkel járó is van szinte naponta. Nem ritka ugyanis, hogy a nagy sebesség miatt valaki kirepül a pályáról és ilyenkor könnyen az erdőben találja magát. A baleseti okok közt szerepel továbbá a nem megfelelő kötésbeállítás, vagyis az, hogy a síléc egy esésnél nem old le a lábról és gyakori a "keresztbe sízés" miatti, azaz amikor is a mögöttünk lévő már nem tud kikerülni vagy figyelmetlensége miatt egész egyszerűen elgázol. Ez utóbbit a kiszámítható mozgásunkkal és egy kevésbé zsúfolt pálya keresésével védhetjük ki.
Olykor idézzük emlékezetünkbe azt is, hogy évente több mint negyven síelő vagy hódeszkás hal meg balesetben az olasz pályákon. Ez a szám az utóbbi időkben már legalább nem növekszik, mióta a 14 éven aluliak számára kötelező a bukósisak használata, s csökkenti a karambolok következményét a ruházatba rejtett gerincvédő is. Aranyszabály, hogy ne térjünk le a sípályákról és tartsuk be a sí-KRESz előírásait.
Ha pedig nem tudunk magunkra vigyázni, akkor számoljunk azzal, hogy van hatósági ember mindenütt, aki figyelheti a mozgásunk és büntet, ha azt másokra nézve veszélyesnek találja. Trafipax ugyan általában nincs, ám ennél is roszszabb, hogy olykor figyelmeztetés nélkül csap le a sízőre a máskor egyébként kedvesen a turistákat a saját fényképezőgépükkel fotózó pályarendőr. A gyorshajtó aztán a léccel vagy deszkával a talpa alatt könnyen leszurkolhat egy 30 eurós büntetést a legközelebbi postahivatalban, vagy veszítheti el a síbérletét. A legutóbbi balesetek miatt az olasz média egyenesen azt követeli, hogy az összes olasz síterepen állítsanak fel sebességmérő radarokat a "gyorshajtók" kiszűrésére, és zárják ki a síelésből, azokat, akik túl gyorsan száguldoznak a pályákon. Az egyik gyakran emlegetett példa Plose, a dél-tiroli síterep, ahol már használnak sebességmérőt.
