Nagyszeben újjászületett
Nyolc éve láttam utoljára a várost, amikor is az erdélyi utazások során megszokott "mögélátással" kellett szemlélni a szebbnél szebb műemlékeket, melyek sokszor siralmas állapotban várták sorsuk jobbra fordulását. Ma pedig Nagyszeben Óvárosának épületei csodálatos módon újjászülettek, utcái tömve vannak helyi, és nyugati turistákkal, az európai kulturális főváros rangjának megfelelően pedig a színes programkavalkád következtében már így februárban is pezseg az élet. Aki idén úgy dönt, hogy felkerekedve meglátogatja a Budapesttől 545 km-re található várost, biztos nem csalatkozik.
A XI. század közepén II. Géza magyar király alapította a várost, és ő telepítette le a mai Luxemburg területéről a szász telepeseket. Nagyszeben hamarosan az erdélyi szászok szellemi és kereskedelmi központja lett. Napjainkban Szászföld központjában egy maréknyi német nemzetiségű ember él (a lakosság mintegy 2 százaléka, egyik jeles képviselőjük, maga a város polgármestere Klaus Werner Johannis).
Az Európa Kulturális Fővárosa program méltó otthonaként megszépült az Óváros felső része. A Nagyteret, Kisteret, Huet teret a hozzá tartozó kanyargó utcácskákat, a szász polgári építészet szebbnél szebb házai - melyek tetőablakai szemekként pásztázzák a látogatókat -, palotái, és templomai díszítik.
A Nagytéren - mely Erdély egyik legnagyobb tere - található a város egyik fő nevezetessége az 1785-ben épült barokk Brukenthal-palota. 1817-ben Samuel Brukenthal erdélyi kancellár (1777-1787) gyűjteményéből megnyílt tárlat, a későbbi Románia első múzeumává avatta az épületet. A több mint kétezer festményből álló gyűjtemény gyöngyszemei Tiziano és Rubens egy-egy alkotása, melyek mellett Barabás Miklós két képét is fellelhetjük. A palota mellett található a XVIII. században emelt Kék Ház, ahol egykoron színház volt. A tér további nevezetessége a historizáló stílusban épült városháza, a jezsuita templom és rendház, továbbá a város jelképe, a Várostorony. Eredetileg vártoronynak épült 1588-ban, hosszú ideig itt ülésezett a város tanácsa, ma kilátóként működik, megmászva a település festői panorámája tárulkozik elénk, jó idő esetén még a fogarasi havasokig is ellátni.
A Kistérre a torony alatti boltíves sikátorokon át jutunk el. A tér jellemzői az árkádos lábas házak, melyek közül kiemelkedik az egykori Fekete Medve gyógyszertárnak otthont adó Gyógyszerészeti Múzeum, és a Franz Binder Egyetemes Néprajzi Múzeum épülete. Egy újkori történelmi tanúságtétel helyszíne a Luxemburg Ház, ahol ma az európai kulturális főváros pályázatban együttműködő német nyelvrokon testvérváros és állam tiszteletbeli konzulátusa működik.
A Kistérről egy, a XIX. században emelt kovácsoltvas hídon jutunk el a Huet térre. Évszázadok óta a hajadon lányok kezét itt kérték meg a szász ifjak. Az a mondás járta, hogy akinek nem voltak őszinték a szándékai az alatt összeomlott a híd, ezért is kapta a Hazugság hídja elnevezést az építmény. A város legkisebb terére érve, találjuk az európai templomépítészet egyik remekművét, a város nevezetességét, az 1320-1520 között emelt Mária-templomot, avagy az evangélikus püspöki székesegyházat. A 73,34 méter magas, gótikus templomtorony, magasan az épület és a város fölé emelkedik. A szentély éke az 1445-ben készült falfreskó, az oldalfalakon található XVII. századi faragott barokk epitáfiumok (feliratos sírkövek), és a 6000 sípból álló orgona, mely Erdély legnagyobbika. A templom előtti téren találjuk Georg Teutsch evangélikus püspök, a szász nemzeti megújulás vezéralakjának szobrát, és a ma, ismét német tannyelvű Brukenthal Gimnáziumot.
Innen továbbindulva a XIV. századból fennmaradt őrtorony mellett, a középkori romantikus lépcsősoron ereszkedhetünk le az alsóvárosba, és az Újvárosba.
