Magyar csodák: a hortobágyi kilenclyukú híd
Az utazókat szolgálták a javarészt a XVII. században megépült, egymástól tíz-tizenkét kilométerre fekvő csárdák, valamint a vízborítás időszakában a közlekedést megkönnyítő hidak. Ezek egyik legismertebb példája az 1827 és 1833 között, klasszicista stílusban megépített kilenclyukú híd, amely a Hortobágy egyik szimbólumává vált. Helyén 1697-től fahíd szolgált, amely egy évszázad alatt erősen elhasználódott, így Debrecen városa 1825-ben új átkelő létesítését határozta el. Több elképzelés is született, végül Povolny Ferenc - a debreceni Szent Anna-templom, a Régi Vigadó, a Városháza és a régi nagyerdei fürdő építője - terveit fogadták el.
A kőhídnak a folyó két partján lévő, ún. ellenfalak közt mért távolsága 92,13 méter, míg teljes hossza 167,3 méter.
Rendkívül gyakorlatias gondolkodásra vall, hogy a feljárókat a gyakorlott építőmester szélesedőre tervezte: a gulyát, ménest így könnyebb volt fölterelni a hídra.
A pusztában egyébként állt egy másik kilenclyukú híd is. Ma is látható, igaz, jó ideje már csak mint ötlyukú. Ezt a szeszélyes Zádor-ér által elöntött mocsaras területen való közlekedés biztosítására építtették a XIX. század legelején Karcag elöljárói. Alapkövét 1806. november 27-én rakták le, és 1809-ben adták át a forgalomnak. Bár az 1830-as áradás elsodorta két-két szélső pillérjét, ez a létesítmény szolgáltatta a mintát a hortobágyi kilenclyukú hídhoz.
Az utóbbi ma már a világörökség része. A Hortobágyi Nemzeti Parkot, közelebbről a "pusztát" 1999-ben mint kultúrtájat vették föl az UNESCO listájára. (N. K. J.)
