Csárli nyomában az erdélyi szászok földjén
Jelenléte kétségtelenül vonzerőként hatott a térségre, pedig ma már az itteni települések régi szász neveit csak néhány öregember ismeri. (Éppen ezért zárójelben a régi szász nevet adom meg, amelyet a mai román településnév követ.) De amióta Csárli Szászfehéregyházán (Weiskirich; Viscri) bagóért megvásárolt egy régi szász portát, és azt felújíttatta, amióta ökologikus gazdálkodással a Szászszentlászlóhoz (Grisz-Lasseln; Laslea) közeli Almakeréken (Malemkref; Malincrav) - mi mást? - természetes almalevet állít elő százhektárosnál nagyobb gyümölcsösében, s amióta sikerült megakadályoznia, hogy Segesvár (Schäsbrich; Sighisoara) és Szászfehéregyháza térségében a románok felépítsék a Drakula Parkot, a szászföldi túrák ismét divatossá váltak.
Pedig Csárli - ahogyan a szászfehéregyházi románok és cigányok Károly herceget, Nagy-Britannia trónjának várományosát emlegetik - ritkán fordul elő erdélyi birtokain. No, de az a puszta tudat, hogy a herceg vonzónak, érdekesnek, izgalmasnak, és nem utolsósorban jó befektetésnek tartja a vidéket, nyugati turisták ezreit vonzza Szászföldre.
A vidék pedig bőségesen kárpótolja az errefelé csellengőket. Bár a szászok rendre kitelepültek Németországba, s gyönyörű falvaikba románok, illetve főképpen cigányok költöztek, akik éveken át lelakták az egykor takaros szász portákat, akik nem törődtek a csodaszép szász erődtemplomokkal és más közösségi építményekkel, az utóbbi években sokan rájöttek arra, hogy Erdélynek ez a része a turizmus szempontjából valóságos aranybánya.
Ma már sok helyen lehet tisztességes szállást találni a vidék falusi panzióiban, parasztházaiban, és az egyik vagy másik településről remek csillagtúrákat lehet tenni. Ha valaki a szász erődtemplomok legszebbjeit akarja látni, annak a Szászsebes-Nagyszeben-Fogaras-Brassó-Segesvár-Medgyes képzeletbeli vonal által bezárt területet kell célba vennie. Szerencsével, itt-ott, még szászokat is találhatunk.
Nagyszerű kultúrájukat éppen mostanság fedezik fel, nem csekély rácsodálkozással, románok és nyugatiak is. Elbűvölőnek tartják például a Segesvárhoz közeli Szászkézden (Keist; Saschiz) ma is működő "szomszédságokat", amelyek középkori társadalmi segélyezési formát örökítettek át napjainkig, vagy pedig a kacai (Kazenderf; Cata), a homoródi (Homorod) és más templomerődökben található szalonnatornyot, amelyben télen a szászok közösen megfüstölt szalonnájukat őrizték.
A brassói (Kronstadt; Brasov) Fekete-templomot sokan látták. Impozáns, monumentális jellegét nehéz is feladni, mint ahogyan azt is könnyű észbe tartani, hogy a Cenk lábánál épült templom az európai gótika legkeletibb alkotása. Ugyanilyen híres a segesvári Óratorony, a nagyszebeni (Hermanstadt; Sibiu), illetve a medgyesi (Medwesch; Medias) evangélikus templom, Berethalom (Birthälm; Biertan) és Szászhermány (Huntschprich; Harman) erődített temploma, de sokkal kevesebben hallottak, és még kevesebben látták például a szászfehéregyházi erődtemplomot, pedig az - nem csak Csárlinak köszönhetően - az UNESCO világörökségi listájára is rákerült.
Ugyancsak lenyűgöző látvány Prázsmár (Torteln; Prejmer), a szintén világörökségi résszé nyilvánított, legnagyobb erdélyi szász erődtemplomával, Nagybaromlak (Wormloch; Vlea Viilor), amelynek XIV. századi erődtemploma faerkélyes román stílusú tornyával vigyázza a környéket, Törcsvár (Törzburg; Bran) kecses szász várkastélya, de nem kevésbé szép Szentágota (Agnitlen; Agnita), Kerc (Kierz; Carta); Kisdisznód (Mächelsbärch; Cisnadioara), Szászsebes (Melnbach, Sebes) vagy pedig Nagydisznód (Hielt; Cisnadie) templomos erődítménye.
Mindegyiknek megvan a maga nem érdektelen meséje. Nagydisznódon például a templom falába elrejtett kincs története érdekes, hiszen annak rejtekhelyéről csak a közösség egyetlen tagja, az egyházi gondnok tudott, még a papnak sem árulták el, s amelyet egyszer a XVIII. században, nagy ínség közepette kapartak elő, hogy árából új tornyot és orgonát kaphasson a templomuk.
Az új toronyra a gondnok fel akarta szereltetni bizonyos Franklin Benjámin úrnak a találmányát, amely "az isten nyilát" bírta volna jobb belátásra, de azt az atyafiak ellenezték. Így 1795-ben a villám belecsapott a toronyba, és azt újra fel kellett építeni. Akkor már Bécsből hívtak mestert, aki cikcakkban mélyedést vájt a templom ódon falába, s abba ugyancsak cikcakkban szerelte bele a torony hegyétől a földig vezető, összeszegecselt rézpántokat. - Miért cikcakkban? - kérdezték a bécsi szakértőt. - Mert a villám, az égen sokszor látható, nem egyenesen jön... hanem cikcakkban! - válaszolta állítólag a mester. A nagydisznódi volt Erdély első villámhárítója, s akkoriban Pest-Budán sem sok hasonló akadt.
Csárlit azonban csak egyszerűen a táj szépsége és érintetlensége, illetve a szászföldi falutársadalom szinte középkorias hangulata ejtette rabul. Jól fektette be a pénzét például szászfehéregyházi parasztházába. A régi szász porta hat évvel ezelőtt valamivel több mint hatezer eurójába került. Ma már a faluban jóval szerényebb házat sem lehet harmincezer eurón alul megszerezni. A szállás azonban, kényelmes körülmények között, egy éjszakára nem kerül 15-20 eurónál többe.
