Hobbiból kályhamúzeum
A kályha gyűjtemény egyik, és a ház tulajdonosa, Vaszkó Ernő, amikor az első öntöttvas kályhát megtalálta barátjával, Pintér Péterrel, nem gondolta, hogy ennyi időt foglalkozik majd a régi mesterek remekeivel. Ám az egyik darabot a másik követte. Vaszkó Ernő tanult szakmáját tekintve kereskedő, Pintér Péter pedig elektronikus műszerész. A kályhák felújítása érdekében meg kellett tanulniuk a restaurátori mesterség fogásait, s emellett foglalkoztak a magyarországi öntödék történetével is. Az ezernyolcszázas években tizenhat ilyen volt.
Először Törökbálinton, a Tükörhegyen álló Walla-kastély két helyiségében állították ki gyűjteményüket. Majd Vaszkó Ernő gyenesdiási házába kerültek a tárgyak, és ma is itt tekinthetők meg. A kiállított kályhákra rozsdás vasdarabként leltek. Először a rozsdát eltávolították homokfúvással, drótkefével. A mintákat gondosan letisztították, a szétégett alkatrészeket kicserélték. Több kiállított darabot három-négy kályhából raktak össze. Ha egy-egy kályhából több példánnyal rendelkeznek, el is adnak a kollekcióból, a bevételt pedig a gyűjtemény fenntartására fordítják.
A gyűjtemény többsége a XVIII. században, valamint a Monarchia idején került ki a kaláni, a nadrági, a frigyesfalvai vasgyárakból. Az öntödéknek katalógusaik is voltak, ezekből lehetett választani. Készítettek különleges igényeket kielégítő darabokat is. Ezek a díszes kastélykályhák. Tűzterük a fűtendő helyiségben nem is látszott, ajtajuk a szomszédos szobára, folyosóra nyílt, innen tartotta életben a tüzet a személyzet.
A kiállítás egyik különlegessége egy tornyos kályha, hadi jelenettel és a magyar címer domborművével díszítve. A domborművek, bordázatok növelték a sugárzó felületet. És persze a mintakészítő mesterek a kor ízlésvilágának megfelelő motívumokkal díszíthették őket. Több hengerkályha is van a múzeumban. Akár 180 centisek is lehetnek. Egy-egy ilyen alkalmatosság 300-400 légköbméter kifűtésére is alkalmas volt. Érdekesek a főzőfülkés kályhák. A mellmagasságban elhelyezkedő kis melegítőfülke ajtaját gyakran figurákkal díszítették. A fülkében akár vizet, akár ételt melegen lehetett tartani. A huzamkályhán pedig több polcot alakítottak ki e célra. Ezek celláiban a felfelé áramló, megfelelő irányba terelt füst garantálta a melegítéshez szükséges hőfokot.
Az 1800-as évek polgári otthonainak jellegzetes díszítő és használati tárgyai is öntöttvasból készültek: levélnehezékek, gyertyatartók, fali tányérok, tükör- és fényképkeretek, amelyeket szintén megtekinthetnek a gyűjtemény látogatói.
