Kincskeresők a déltengereken
A XVIII. század végén a Malaka-szorosba fűszerért hajózó holland fregattokat odafelé téglával balanszírozták, és a malakai hollandusok ezekből a lazacpiros hasábokból építették házaikat. Miután adót aszerint kellett fizetni, hogy a ház mekkora helyet foglalt el széltében az utcából, a 111. számú tíz méter széles, ám tízszer olyan hosszú. 1875-ben vásárolta meg holland tulajdonosától egy kínai kereskedő, akinek unokája Tan Cheng Lok, a Maláj Kínai Szövetség alapítója. Ez az a kínai szervezet, amely máig támogatja a Kuala Lumpur-i maláj kormányt. A falakon családi képek, amelyeken Tan Cheng Lok az angol uralkodócsalád tagjai és maláj szultánok társaságában látható.
Az első kínai hajós, Cheng Ho admirális, a dél-ázsiai tengerek hódítója 1403-ban kötött ki Malakában, és biztosította a maláj szultánt a Ming-császárság jóindulatáról. Kereskedők nagy számban csak a XIX. században érkeztek, amikor a Mandzsu-dinasztia idején éhínség pusztított. A Maláj-félszigeten a kínai vándormunkások mindent elvállaltak: utakat építettek, ónbányákban, gumiültetvényeken dolgoztak. Nem telepesnek, hanem munkásnak és kereskedőnek jöttek, és jövedelmük javát hazaküldték. Ezt a kínai császári hatóságok oly módon is biztosították, hogy asszonyaikat és gyerekeiket nem vihették magukkal.
Malakában és környékén mégis gyökeret eresztett egy népcsoport. A kikötővárosban kivirágzott egy sajátos, kevert, "peranakan" maláj-kínai kultúra. A férfiakat "babá"-nak nevezték. "nonya" asszonyaik szárongot viseltek, minden szépből és jóból kivették, ma is kiveszik a részüket, amit a Maláj-félsziget gyönyörű világa nyújtani tud. És az nem kevés.
Pinang szigete
Hew Leong Voon azonban Georgetownból való, ahol a lakosság többsége kínai. Kijelentette: a malajziai kínaiak már maláj állampolgárok ugyan, de ő bármikor hazaköltözhet Kínába, készül is. A Pinang-szigeti Koon klánházban tábla bizonyítja személyazonosságát. A maláj kormány mindent elkövet azért, hogy a kínaiakat minden pozícióból kiszorítsa, de nem baj - mondja. Ha őket is úgy kényeztetnék, mint a bumiputrákat, az ő gyermekeik is olyan elpuhultak és semmirekellők lennének, mint a malájok, akiknek a széket is a fenekük alá tolják.
Kifakadásának különös hangsúlyt adott, hogy a most már nyugdíjba vonult Hew Leong Voon egész tevékeny életében a malajziai kormány szolgálatában állt. Szerinte a malajziai kínaiak számára az egyetlen megmaradt lehetőség ebben az országban: meg kell szerezni a tudást.
Pinang szigete, közelebbről Georgetown, a Malaka-szoros kulcsvárosa különös hely. A halászok a parton cölöpökre épült faházakban élnek, amelyek gólyalábai mélyen benyúlnak a tenger fölé. Egy móló egy klán. A Lim mólón mindenki Lim, a Chew mólón mindenki Chew. Nem szólt senki rám, amikor - helyenként óvatosan lépdelve, mert bizonytalannak találtam a deszkákat - kimentem a tengerre a Koon mólón. Mert idegen vagyok. A kínaiak csak a saját klánjuk mólóján járhatnak. Ahol a móló szárazföldet ér, áll egy kis templom és mögötte a klánház. A díszes verandáról ablaktalan terembe léptem be. A falait aranyborítású fémtáblák fedték, a padlótól a mennyezetig. Sok száz. Kínai írásjegyekkel, ám egy-egy latin betűs városnévvel: Sydney, Wellington, Canberra, Auckland, Baltimore, Washington. A klán külföldi egyetemeken végzett tagjai helyezték el ezeket. Hálából azért, mert taníttatták őket. A kínaiakkal nem lehet kibabrálni. Ha egy gyerek tehetséges és mégsem veszik fel Malajzia egyik állami egyetemére sem, akkor külföldre küldik tanulni.
Kuala Lumpur
"A délkelet-ázsiai kínaiak - olvasom egy brit elemzésben - kötöttek egy íratlan társadalmi szerződést: az állampolgárság fejében lemondtak bizonyos előjogokról". Malajzia lakóinak háromtizede kínai. Gazdagabbak és műveltebbek, mint a lakosság többségét alkotó malájok.
A hatvanas évek végén egy "dr. M."-ként népszerűvé lett fiatal orvos lépett a politikai porondra, amelyen a szereplők többsége hosszadalmas neveket, Tan, Sri, Datuk rangokat viselt. Dr. M. parlamenti mandátumot szerzett, és írt egy röpiratot A malajziai dilemma címmel, amit párt-ja, az Egyesült Malajziai Nemzeti Szervezet (UMNO) a kormányzat társadalmi béke elleni nacionalista támadásnak ítélt. Megfosztották mandátumától és kizárták a párt soraiból. Alig telt el egy évtized, és dr. M., vagyis dr. Mahathir Mohamad pártja vezére és az ország miniszterelnöke lett. Ma is az. Kormánypolitikájának alapeszméje az volt, hogy törvény biztosította előnyben kell részesíteni a "bumiputrákat", a honfiakat az idegenekkel szemben. Filozófiája az volt: ha nagyobb a torta, akkor abból mindenkinek több jut anélkül, hogy bárkitől el kellene bármit venni. A két évtizedben, amióta ő vezeti Malajziát, talpra állított egy maláj középosztályt. A nyersgumit és ónt exportáló elmaradott ázsiai ország amerikai tempóban épülő, modern infrastruktúrával rendelkező "kistigris" lett, amely súlyos etnikai, politikai és gazdasági válságokat - beleértve az ázsiai tőzsdekrachot - át tudott vészelni.
Mahathir végül is megúszta - jegyeztem meg egy Kuala Lumpur-i klubban limonádézva Yew Lee Hay sikeres kínai nagyvállalkozónak, aki szóhoz sem tudott jutni a felháborodástól. Kifakad: a maláj kormánypolitika a látszatra épít. Új repülőteret csináltak, amire a jelenlegi forgalom alapján semmi szükség. Új fővárost építenek, pedig Kuala Lumpur is megteszi. "Multimédia Szuper Folyosót" terveznek, amely lepipálja a kaliforniai Silicon Valleyt, első lesz a világon, ahogy a Petronas ikertorony is a legmagasabb a világon. A kormány mindent megtesz azért, hogy megmutassa: Malajzia legország. Áltatás. Yew Lee Hay elmondta, amit egyébként minden külföldi tanulmány megerősít - bár erről a hivatalos Malajzia soha nem közölt adatokat -, hogy az állami egyetemeken numerus clausus van. Kínai diákokat csak korlátozott számban vehetnek fel, míg a malájoknak fenntartott helyek ezrével maradnak betöltetlenek. A közéletben sem az az elsőrendű szempont, hogy ki mire képes, hanem hogy ki a maláj, ki nem. Ahová az állam keze elér - márpedig a maláj állam keze hosszú -, kvótarendszer van érvényben. A magángazdaságból viszont a kínaiak kiszoríthatatlanok.
Malaka
Annak a malakai háznak a gazdája, ahol a néhai Tan Cheng Lock, a kormányt támogató Maláj Kínai Szövetség alapítója élt, egy törékeny asszony, Tan Siok Choo. A neves londoni kutatóközpont, az Institute of Strategic and International Studies Kuala Lumpur-i intézetének munkatársa. Gondoltam, végre valakitől megtudom: igaz-e, hogy Malajzia állami egyetemein a hallgatókat faji alapon sorolják be. Kínaiak valóban csak a kvótában megszabott számban tanulhatnak tovább? Tan Siok Choo megerősítette: 1969-ben súlyos zavargások robbantak ki, kínaiakat gyilkoltak meg. A malájok abban az időben ébredtek rá, hogy bár övék a politikai hatalom, a gazdaság nem az ő kezükben van. Ezt követően vezették be a közéletben, az állami intézményeknél, a főiskolákon és egyetemeken a kvótarendszert, amely a helyek meghatározott százalékát fenntartja a "bumipurák" számára. Az egyetemi hallgatók 55 százaléka "bumiputra" kell legyen. De ez csak a közpénzekből fenntartott egyetemekre vonatkozik, a magánintézményekre nem. A kormány azt állítja, hogy a magánintézmények hallgatóinak nyolcvan százaléka kínai. Aki tehát tanulni akar, erre lehetőséget talál. Különös tekintettel arra, hogy igen sok tengerentúli - amerikai, ausztráliai, új-zélandi egyetem hozott létre Malajziában fiókintézményeket, amelyek hallgatói néhány évet otthon, a továbbiakban viszont a tengerentúlon tanulnak.
- Van-e annak jele, hogy a kormány által bevezetett faji kvótarendszer kiegyenlíti a különbségeket?
- A legfőbb eredménye a társadalmi béke, a rendszer stabilitása - felelte a kínai asszony. - 1989-ben végigsöpört Malajzián az ázsiai gazdasági válság. Ez a Maláj-félszigeten nem váltott ki olyan faji zavargásokat, mint például Indonéziában. Mahathir miniszterelnök 1969 után kreált "új gazdaságpolitikája" - amely előnyben részesíti a malájokat a kínaiakkal szemben - a kínai közösségnek sok fájdalmat és nehézséget okozott, de végül is olyan közállapotokat eredményezett, amelyben a kínaiak biztonságban lehetnek. Aki 1969-ben Malajziában felgyújtott egy házat, egy autót, biztos lehetett abban, hogy a tulajdonos kínai. Ma a bumiputráknak is vannak házaik, autóik, részvényeik, birtokaik, és ők is abban érdekeltek, hogy törvényes rend legyen az országban. Közbevetem: tudtommal 1999 novemberében Mahathir - miután miniszterelnök-helyettesét börtönbe csukatta azzal a váddal, hogy homoszexuális - majdhogynem a padlóra került. Ám végül megnyerte a választásokat, 193 helyből 148-at megszerzett. Képes lett volna erre a kínai szavazók nélkül is?
- Nem - feleli Tan Siok Choo, majd így folytatja: - A kínaiak azért támogatták Mahathirt, mert Malajziában mindig az a tét, hogy a kormánypolitika a szekuláris - a vallási és társadalmi türelemre épülő - iszlám filozófiáját fogadja el, amit az Egyesült Malajziai Nemzeti Szervezet, az UMNO követ, vagy a konzervatív pániszlám PAS ideológiáját (Parti Islam se-Malaysia: Összmaláj Iszlám Párt), amely a szeptember 11-i merényleteket követően dzsihádot, szent háborút hirdetett Amerika ellen. Ez a párt az államszövetség két tagországában kormányra került, de a Kuala Lumpur-i parlamentben csak 27 mandátuma van. A bumiputra középosztály nem állt a pániszlám párt mögé, és a kínaiaknak természetesen nem érdekük, hogy egy szélsőséges iszlám párt kormányozzon, mert ők akkor csak a rövidebbet húzhatják.
Genting
Genting mindössze 51 kilométernyire van Kuala Lumpurtól, de a kacskaringós erdei út kétezer méter magasba kapaszkodik fel. Az utolsó fordulóban felbukkan egy hatalmas Buddha-szobor, és mögötte a hegyet koronázó kaszinóváros betontömege. Méretei lenyűgözők, csúfsága lélegzetállító. Egymás hegyén-hátán tornyosuló szállodák. Harmincöt étterem egy bolyban.
- A legutóbb épült Első a Világon Hotel (mint egy tarkára pingált fegyintézet) egymagában lepipálja a Las Vegas-i MGM-et - tájékoztat Dato Anthony Yeo, a Genting Highlands elnöke, mert ott ötezer-háromszáz szoba van csupán, az ő legújabb szállodájukban azonban hétezer. Az épületek közötti völgyben minden elképzelhető és elképzelhetetlen őrültséggel csábító "vidámpark", ahol akár fejjel lefele is lehet repülni, vagy gőzmozdonyon körbepöfögni a hegyet. Van egy megszólalásig hű Big Ben és a Times Square egy az egyben. De itt található "élőben" a velencei Szent Márk tér, és gondolában is lehet fel és alá andalogni, miközben a papírmasé gondolás nápolyi dalokat trillázik. Ez persze csak hab a tortán, hiszen minden út a kaszinóba vezet, amelyet az elmúlt évben 13 millióan látogattak. Délelőtt tizenegy óra, és a kaszinó egymásba nyíló termeiben a háromezer-ötszáz asztal közül egy sem üres. Ez az egyetlen engedélyezett játékkaszinó Malajziában meg persze az a 18 luxus óceánjáró, amelyek a déltengerek vizeit szelik.
A kaszinó bejáratánál egy tábla hívja fel a figyelmet arra, hogy ide a malajziai törvények értelmében muzulmánok nem léphetnek be. Aki megszegi a törvényt, azt átadják a seria vallási bíróságának. Nem értettem: a kaszinóban nyüzsgő emberek többsége ugyan szemmel láthatóan kínai volt, de nem valamennyien. - Nem mindegyik muzulmán ország tiltja a szerencsejátékot ilyen szigorúan - kaptam a felvilágosítást. A külföldi mozlimok beléphetnek a kaszinóba. "Biztonsági őreink figyelik a belépőket, a nem kínaiakat igazoltatják, és akiről bebizonyosodik, hogy maláj állampolgár, azt átadják a bíróságnak."
Hogy is van akkor ez? Aki kínai, az nem biztos, hogy egyetemre mehet; aki maláj, az előtt az egyetem kapuja mindig nyitva áll, de a kaszinó ajtaja zárva marad. Ha mégis besurran, a kínai őrség átadja a maláj bíróságnak. Ennyire biztos Malajziában a társadalmi béke?
A kínaiak arcvonásai - mondják - kifürkészhetetlenek. Valójában minden érzelem tükröződik az arcukon. Akik ott zsibongtak a szállodarengeteg folyosóin, azoknak az arcáról mindent le lehetett olvasni. Jókedvet is meg bosszúságot is. Csak egyet nem: aggodalmat. Félelmet amiatt, hogy mit hoz a jövő. Nem, azt nem láttam senkinek az arcán. Egy szemernyit sem.