Az Olperertől a Parnasszusra
Hosszú böjt után november harmadikán leesett a hó Hintertuxon és a gleccseren immár nem csak a havat védő, speciális anyagból készült paplan fehérlik, hanem természetes takarót kapott a nyáron taszítóan szürke jégpáncél. Ahogy a többi, egyébként nyáron is síelési lehetőséget kínáló pályákon, így Svájcban, Franciaországban, itt a szomszédos Ausztriában is hatalmas rombolást okozott az idei, csapadékszegénységgel párosult hőség. Július táján már lepusztult szinte minden hó a Zillertal fölé magasodó, amúgy nyáron is jól síelhető pályákról. Az osztrákok mentve, ami menthető, a lejtő egy részét, valamint a felvonók lábazatának környékét fényvisszaverő vastag fehér védőpaplannal vonták be, reményeik szerint így előzve meg a teljes eróziót. A jégkásában való bukdácsolást azonban egy csapásra feledteti az új hó, amely, ha még nem is hízott ideális vastagságúra, de már az ígéret benne van, hamarosan ismét maradéktalanul élvezhetők lesznek a régió kétségen kívül legjobb pályájának előnyei. A 3300 méteres magasságban a zord tél, a nemritkán mínusz 25 fokos hideg, a viharos szél próbára teszi a legvállalkozóbb szellemű sportembereket is. Olyankor érdemes átmenetileg alacsonyabb vidékekre húzódni, hogy azután tavasszal, főként májusban megkóstoljuk a 3476 méter magas Olperer lábánál, a magashegyi napsugár fantasztikus erejét.
Azt azért még a legelvetemültebb hóbolond sem tagadja, hogy a síelés napsütésben az igazi.
Franciaország "síterepétlapunk" következő állomása. "A napfény szigete" így nevezik az ország egyik legkedveltebb síparadicsomát Alpe D'Huez-t. Valójában a "sí" megjelölés az ott művelhető dolgok leegyszerűsítése, hiszen a Grande Rousse masszívum déli lejtőjét elfoglaló üdülőhelyen és környékén minden ma divatos, hóhoz kötött őrületre lehetőség nyílik a sízés mellett. Az 1860 méter magasságban elterülő városból a síliftek a Pic Blanc 3330 méteres csúcsára röpítenek, ahonnan páratlan a kilátás a Mont Blanc-ra, és egyúttal sípályák tömegének képe ejti rabul a látogatót. Innen indul Európa leghosszabb fekete pályája, 18 kilométeren teheti próbára magát a síző. Több mint 3000 hektár a besíelhető terület, amelyet 236 kilométernyi pálya hálóz be, egy csusszanással akár 2200 métert meghaladó szintkülönbséget lehet legyűrni, ha úgy tetszik megállás nélkül akár másfél órát tölthetünk lefelé sítalpon. És ha kevés lenne a hó, 700 ágyú gondoskodik a pótlásról, mert ebben a franciák nem spórolósak. Teszik ezt annál is inkább, mert a helyi szakértők így próbálják jó előre, a lehető legvastagabb műhótakaróval védeni a gleccser jégborítását a meleggel szemben.
Andorrában folytassuk kalandozásunkat, a Franciaország és Spanyolország között fekvő törpeállamban, ahol az ország méreteihez képest elképesztően sok kiválóbbnál kiválóbb síterep vár látogatásunkra. A fővárost, Andorra la Vellát átszelő főutca alig negyedórás sétával bejárható, és egyik határtól a másikig kis túlzással félórás kocsikázással eljuthatunk. Persze közben ott vannak a hegyek. Bármelyik andorrai síterepen kiválthatjuk az ún. Andorra ski passt, amely öt napra érvényes, és egyben belépőt jelent az andorrai korcsolyacentrumba is. Arcalis Ordino településtől 17 kilométerre, a fővárostól pedig 24 kilométerre fekszik Arcalis egy kedves kis síterep 1940 és 2620 méter magasságban. Kiváló lehetőségeket kínál extrém és mélyhó-sízők, illetve snowboardosok számára; összesen 310 hektár mélyhó-terület. Andorra legnagyobb sícentruma és egyben a Pireneusok legmagasabb és legnaposabb síparadicsoma, mindössze 9 kilométerre a fővárostól Pas de la Casa. A 100 kilométernyi lejtője abszolút hóbiztos, 2050 és 2640 méter között fekszik. Snowboardosok számára funpark halfpipe-pal, sőt egy boardercrosspálya is ki van építve. Kiváló adottságainak köszönhetően novembertől egészen május közepéig tart a síszezon. A biztos hóról pedig 275 hóágyú gondoskodik az egész szezonban.
Finnországba ugorjunk egy nagyot, északra, ahová ugyancsak ritkán megy magyar síelés céljából. Finnország legmagasabb hegye a sarkkörön túl Halti (1324 méter). Itt a tél már szeptember végén, október elején beköszönt és egészen májusig tart. Ha valaki legyintene, mondván csak sífutóknak van ott terep, cáfolnunk kell, mert például Leviben, Rukaban, vagy Ylläson az alpesi ág is megtalálja számítását, e helyeken a pályák és a felvonók október vége felé nyitnak és egészen május elejéig üzemelnek. Szinte egész szezonban porhó és számtalan szórakozás vár a vendégekre, akik körében rendkívül népszerű a motorosszán-túrázás.
Norvégia a fjordok és gleccserek országa ahol bár téli olimpiát is rendeztek, kevéssé híres sípályáiról. Pedig nagy kiterjedésű gleccserein a csapadékban gazdag nyugati szelek hatására a tél folyamán hatalmasra hízik a hótakaró, így egész évben találhatunk síelésre alkalmas pályákat. A Lillehammertől északra fekvő síparadicsomban, Hafjellben a 25 kilométeres sípálya, valamint a snowboardosoknak szánt funpark minden igényt kielégít. Norvégiában több olyan gleccsersíterep is található, ahol nyáron is lehet siklani. A legnagyobb ezek közül a Stryn Summerski.
Izlandra is édemes egy kitérőt tenni. Ezen a mesés, vulkanikus eredetű szigeten ugyan csak részünk lehet síkalandban. Bláfjöll, azaz kék hegy, Izland legnagyobb és legnépszerűbb sícentruma. A sípályákat este megvilágítják. Az alpesi pályákon kívül összesen 3,5-10 kilométernyi sífutópálya áll rendelkezésre, és a hegyoldalon külön snowboardpályákat is kiépítettek.
Oroszország síparadicsomai közül a legismertebb a vulkáni eredetű Elbrusz. A Kaukázus és Európa legmagasabb hegycsúcsa, hegymászók egyik kedvelt úti célja, de alpesi siklásra is alkalmas pályákkal. A csegeti hegyoldal azoknak ajánlható, akik szeretik a nehéz és gyors pályákat, lejtői a világ legnehezebbjei közé tartoznak. Az elbruszi rész a snowboardosok számára nyújt igazi élvezeteket. Számtalan mélyhó-terep teszi a régiót igazi freeride paradicsommá.
Grúziában a tengerparton pálmaligetek, a Kaukázusban pedig örök hó várja a látogatókat. Guadari az ország leghíresebb síparadicsoma. A grúz fővárostól, Tbiliszitől 120 kilométerre található. A síterület 2000 és 3006 m között fekszik. A szezon november közepétől májusig tart, a hóvastagság általában 1,5 méter körüli. Itt a helikopteres sízés vagy boardozás is kipróbálható. Szinte valószínűtlennek tűnik, hogy innen dél felé további országok hívogatják a hó szerelmeseit. Pedig nem átverés, lehet síelni török-, görög földön, sőt Cipruson is. Az Anatóliai-félsziget északi részén emelkedő Pontusz-hegység és a délen fekvő Toros-hegység 3900 métert meghaladó csúcsaira télen átlagosan 3 méter hó hullik. A 130-150 napig tartó síszezon, valamint a nyugati tőkével korszerűsített felvonók és szállodák biztosítják a zavartalan kikapcsolódást. Uludag, Kartalkaya és Paländoken a legismertebb terep Törökországban. Uludag az ország nyugati részén fekszik Bursa városától 36 km-re, Isztambultól 245 km-re. A szezon decembertől április végéig tart. A lesikláson kívül sífutásra és heli-sízésre is nyílik lehetőség, valamint a mélyhó-sízés szerelmeseinek sem kell csalódniuk.
Görögország 2000 méter fölé magasodó hegységeiben öszszesen 14 kiépített síközpont található, ahol decembertől áprilisig lehet síelni. A legrégibb síterep az ország északi részén fekvő Vermio-hegységben lévő Seli, a legismertebbek pedig Kalavrita (1650-2340 m) és a Parnasszosz (Parnasszus), amely 1600-2300 méteres magasságban, Görögország középső részén, Athéntól nyugat felé 180 km-re található. Vélhetően nem utolsó szempont, hogy a szállás- és síbérletárak messze elmaradnak a nyugat-európai áraktól.
Ciprus, valóban csak a kuriózum kedvéért került összeállításunkba, na meg az ottani egyetlen, a Troodos-hegységben található terep pályáinak szép nevéért. A síközpont csúcsa az 1951 méter magas Olympus-hegy, míg a "vonszolós" liftekkel ellátott pályákat Aphrodité, Zeusz, Héra és Hermész nevére keresztelték.
