Pagantól Ha Longig
Aki csak pihenni vágyik, s csak akkor kerekedne fel egy kicsit nézelődni, amikor már unja a homokot, a tengert és a napot, annak a legpraktikusabb Thaiföld, esetleg Malajzia valamely tengerpartját választania. Nem mindegy ugyan, melyiket, mert sok helyen, főképp a néhány évtizedes hagyományokkal rendelkező szakaszokon már alaposan tönkretették a tengerpartot. A thaiföldi szervek ugyan óriási erőfeszítéseket tesznek például a pattayai partok rendbetételéért, de egyelőre közben vannak, míg az ember konkrétan most akar napozni. Mindenhol meg lehet persze találni a jó minőségű részeket is, de az többnyire pluszfizetséggel jár. Ez a példa inkább azt mutatja, hogy érdemes jó előre tájékozódnia a Délkelet-Ázsiába utazónak: aki tudja, mit szeretne, az meg fogja találni. Sőt, megszervezni sem lesz bonyolult, csak tényleg pontos információkra lesz szüksége.
Megfelelő strand Burmától a Fülöp-szigetekig mindenütt van. Megfelelő szálloda, étterem, piac és bevásárlóközpont szintén. Szervezett kirándulásokat mindenütt tízesével találhatunk. A klasszikus nyári üdültetésre a térség ipari méretekben rendezkedett be. Ha azonban valakinek speciális követelményei vannak a vízzel szemben, tehát például búvárkodni, szörfözni vagy vitorlázni akar, érdemes előzetesen tájékozódnia, s úgy kiválasztani a helyszínt. Akinek fontos a kulturális turizmus is, még figyelmesebbnek kell lennie: a célpontok többnyire a szárazföld belsejében találhatók. Ugyanakkor az összes országot annyira behálózzák az ottani utazási irodák, hogy sokszor egyetlen helyről megszervezhető akár az egész térség alapos bebarangolása. Megjegyzendő, hogy ezekben az irodákban a helyi nyelven kívül többnyire angolul beszélnek, ám aki beszél angolul, az még az egy-két napos helyi kirándulásokat is jóval olcsóbban tudja megoldani, mint ha a magyar kontaktusokat használná.
A térség legfontosabb turisztikai "forgatóközpontjai", vagyis ahonnan szinte mindenhová el lehet jutni: Bangkok és Ho Si Minh-város, azaz Saigon. Az előbbiből gond nélkül elérhető Észak- és Dél-Thaiföld, Laosz és Kambodzsa, míg utóbbiból a teljes Vietnam, s szintén Laosz és Kambodzsa. Némileg kilóg a sorból Burma, amely ugyan elérhető Bangkokból vagy éppen a kínai Kunmingból, de kicsit bonyolult a vízumügyintézés, és nem túl sűrűn járnak a repülők.
Sokan esküsznek rá, hogy Észak-Thaiföld a legszebb, de az ilyesmi mindig szubjektív. Chiang Mai, az ősi főváros azonban biztos megér néhány napot. Ráadásul van már légitársaság, amely kifejezetten az "ősi fővárosokat" repüli, vagyis Chiang Maiból lehet a laoszi Luang Prabangba, az Angkor Wat közelében lévő repülőtérre, Siem Reapba vagy a vietnami Huéba, Hanoiba, sőt fel északra, a kínai Xianba is repülni. Ha ehhez hozzáveszszük a burmai Pagant, lényegében meg is adtuk a térség kultúrföldrajzi kereteit. Alapos bejárása azonban irgalmatlan időmennyiséget igényelne, így választani a legpraktikusabb.
A legkiemelkedőbb talán a minden "világ csodái" szavazáson előkelő helyen végző Angkor, amely valójában rengeteg egymás közelében lévő templomot és egyéb épületet takar. Kambodzsa nagyon szegény és elmaradott ország, de Siem Reap jelentősen fejlődött az elmúlt évtizedben, ami azt jelenti, hogy kifogástalan a közlekedés, rengeteg a jó minőségű szálláshely és étterem. Bangkokból vagy Ho Si Minh-városból érdemes odarepülni, de több útvonalon akár hajóval is megközelíthető.
Némileg elfordulva a kultúrturizmustól, a természet is számos különlegességet kínál. Aki az őserdőbe vágyik, annak Malajzia például kézenfekvő megoldás, akár a szárazföldi rész, akár Borneó. Utóbbi még ahhoz is hozzásegít bennünket, hogy tanulmányozzuk Sandokan egykori hőstetteinek színhelyét, s az ottani törzsek mai, nem sokban megváltozott életmódját. (A Sandokan nevet egyébként egy ottani település nevéből kölcsönözték a filmesek.) S ha már valaki Borneo északi partjain járkál, érdemes egy pillantást arra is vetnie, mit hívnak ma a világon gazdagságnak: ott a Brunei szultanátus.
S ha valaki a világ talán leglenyűgözőbb tengerparti szakaszára kíváncsi, bátran utazzon Észak-Vietnamba, a Ha Long-öbölbe. A teremtő jókedvében ezernyi sziklával dobálta tele nekünk a partvidéket, s a vietnami vállalkozók akár napokig cipelik hajóikon keresztül-kasul a turistákat közöttük. Ehhez azonban már jól kell megválasztani az időpontot. Hátsó-India ugyanis legfeljebb a térképen tűnik kicsinek, valójában óriásiak a távolságok. S az észak-vietnami partvidéken még februárban is bizton számíthatunk tíz-tizennégy fokra, de nyárra semmiképp.
