A jeti lábnyomában
A síelők egyik népszerű weblapján, a www.sielok.hu-n figyelemre méltó gyűjteményt állítottak össze azokból a szerkezetekből, amelyekkel ma lecsúsznak a pályákról. A hagyományos sízés és a szánkózás utáni extrém eszközökből íme egy kisebb válogatás. A legelső sport, amely nem a havon "született", a hullámlovaglásból és a gördeszkából vegyített, azóta a sízés népszerűségét elérő snowbord volt. Napjainkban azonban évről évre jelennek meg új téli sporteszközök. Ilyen például a monosí, ahol a kötést a szokásosnál tömörebb deszkára nem keresztbe, hanem párhuzamosan szerelik fel, s amihez hagyományos síbakancsot használnak. Ennek a sportnak szerelmesei külön honlapot hoztak létre társasági életüket segítvén, de ennek válfajaként jött létre a síbob is, amit meg a mozgássérültek használnak előszeretettel. Ezzel a szerkezettel teljes mértékben utánozható, átélhető a sízés minden élménye korlátok és kompromisszumok nélkül. A speciális ülőalkalmatosságot egy rugós-hidraulikus áttéten keresztül rögzítették normál kötéssel ellátott síhez találékony szakemberek, amivel megteremtették a lábukat használni nem tudó sérültek síelési lehetőségét.
Állítólag az észak-amerikai erdőkben bolyongó jetiről keresztelték el a "bigfoot", vagyis a nagyláb nevű sporteszközt, amit először a Tirol tartománybeli Kneissl sílécgyár még a nyolcvanas évek végén dobott piacra. A bigfoot tulajdonképpen egy mindössze 40-60 centis, kis sugárban forduló széles síléc, amely legtöbbször a jeti lábfejét mintázza. Erre szereltek egy egyszerű kötésemelőt, amelybe bármilyen méretű síbakancs könnyen ráállítható, s építettek rá egy egyszerű patentzáras kötést. Az eszköz ma is népszerű.
A carving megjelenése után a bigfootot mintának véve kezdték el gyártani az azonos méretű, de már keskenyebb, rövid rádiuszú, elöl-hátul felhajtott végű síléceket, amelyeknek gyűjtőnévként a "snowblade", azaz hókorcsolya nevet adták. Ezek az eszközök leginkább a kezelt pályákon, illetve a funparkokban használatosak, rövidségük miatt játszi könnyedséggel lehet velük kanyarodni, különböző trükköket, ugrásokat bemutatni akár hátramenetben is. Rövid hosszuk és kis talpfelületük miatt kezeletlen pályán vagy buckák között meglehetősen nehézkes a használatuk, nagyobb odafigyelést igényel a hosszanti egyensúly megtartása, mivel a síléccel ellentétben a hókorcsolyával nem nehéz orra vagy hanyatt esni, ezenkívül az él rövidsége miatt az ívtartásuk is elmarad a sílécekétől. Az egyszerű patent kötés nem rendelkezik biztonsági funkciókkal, azaz nem old le esésnél, mivel a rövid hossz miatt nem jönnek létre olyan csavaró erők, mint a síléccel való bukásnál. Előnyként kell megemlíteni, hogy az eszközt nem csak a hegyek között használhatjuk, kis mérete és súlya miatt könnyen vihető, így akár a lakóhelyünkhöz közeli szánkózó- dombon, töltésoldalon is kialakíthatjuk a saját kis "fun-parkunkat", ha elég vastag a hó.
A windsurf és a sárkányeregetés keresztezéséből keletkező kitét vegyítették a sível és a snowboarddal. A sport lényege, hogy a nyáron is használatos sárkányszerű felfújható kite ernyőt a síző vagy snowboardos a biztonsági hevederrel a derekához erősíti, illetve a kezével tartja, irányítja. Megfelelő szélerősség esetén nagy sebességet lehet vele elérni, kihasználva ezzel a havas sík terepeket.
Miként a rafting, úgy a hórafting is egyre népszerűbbé válik. Ez az új őrület szinte semmi sporteszköz-átalakítást nem igényel, csak bepattanunk a csónakba, és máris száguldhatunk lefelé a lejtőn. Természetesen ezt a sportot csakis sípályán kívül, akadálymentes, nem túl meredek, kellő kifutással rendelkező lejtőn, képzett vezetővel lehet űzni. Sok sícentrumban építenek már erre pályát, a közelünkben például a szlovákiai Donovalyban lehet hóraftingolni. Ennek a sportnak egyszemélyes változata az airboard, ami levegővel felfújt mintegy másfél méter átmérőjű, fél méter magasságú korong. Tulajdonsága, hogy ellenálló, jól csúszó anyagból készül. A tetején kapaszkodók segítik a fennmaradást a nagyobb buckák utáni akár többméteres repülés során (és a lejtő tetejére háton való felcipelést), az alján található hosszanti barázdák irányban tartják az airboardot a havon, a használó pedig a testsúlya jobbra-balra helyezésével némileg irányítani is tudja azt.