Lécen, gyerekkel
Előképzés. A magyarok egyre intenzívebb "téli kalandozásai" nyomán a környező országok szinte minden jelentős síterepén találhatunk magyar nyelvű szolgáltatásokat, így síiskolákat is. Az oktatók kedvesek, a tanulópályák jól kiépítettek, biztonságosak, szépek, megfizethetők. Mégis: az általában rövidre szabott (s nem is olcsó) téli vakáció napjait kár bukdácsolással tölteni. A legkisebbek is akkor fogják igazán élvezni a havat, ha már nem félnek tőle, ha már elsajátították a csúszó mozgás alapelemeit. Az utazás előtt néhány héttel érdemes ezért felkeresni valamelyik hazai síiskolát, szakképzett oktatóktól leckéket venni, műanyag pályán gyakorolni. (Budapesten több helyen - a Farkastorki úton, a Költő utcában, a Normafánál, Zuglóban - is működik síiskola.) Érdemes néhány leckét venniük azoknak a "nagyoknak" is, akik az év egészében keveset mozogtak, s az előző téli egyhetes vakáció óta az ő lábuk is elszokott a sílécektől.
Felszerelés. A ruhán, a botokon, a léceken, a bakancson és a szemüvegen túl a gyerekek esetében a megfelelő méretű sisak is az alapfelszerelés része. Olaszországban ez a védőfelszerelés a 14 évesnél fiatalabbak számára kötelező is, de más országokban is egyre kevesebb gyereket látni e nélkül a pályákon, s a felnőttek között is terjed a sisak használata. Igen jó szolgálatot tehet a kisebb ütődések, az erős szél sodorta jégszemcsék kivédésében a síszemüveg is, a gyerekekre ezért akkor is adjuk fel, ha jó az idő - a felnőttek egy napszemüvegben is kényelmesen érzik magukat. Aki évente egy-két hétig űzi a havas sportot, annak kár új felszerelést vásárolnia. A felnőtteknek inkább a kölcsönzők választékát érdemes böngészniük (ez azzal az előnnyel is jár, hogy így minden évben a legfrissebb kibocsátású, legdivatosabb színű léccel lehet pompázni, a kölcsönzők ugyanis általában csak egy-két évig tartják készleten az intenzív igénybevételnek kitett holmit, azután újat szereznek be), a kisebbek számára pedig a téli szezonban iskolákban, vagy a Hóshow-n működtetett síbörzék kínálnak széles választékot. Ráadásul sok kereskedő arra is hajlandó, hogy a frissen vásárolt síléc, sícipő árába betudja a már kinőtt tavalyiét is.
Célpontválasztás. A hóbiztos pályákhoz utazni kell, gyakorta nem is keveset. A téli vakáció tervezése során ezért azt is végig kell gondolni, hogy mennyi időt bír ki egy autóba zárva a gyerek. Általában 500-600 kilométer az "akciórádiusz", azaz ennyit lehet megtenni egy nap alatt kiskorúak társaságában, négy keréken, rövidebb-hosszabb pihenőket közbeiktatva. Ez elég is Szlovákia, Ausztria, Észak-Olaszország legnépszerűbb síterepeinek eléréséhez. (Arra persze ilyen körültekintő választás esetén sincs garancia, hogy a gyerek ne kérdezze meg már Budaörs határában: mikor érünk oda?)
Szállás. A nap nagy részét a sípályán szeretnénk tölteni, ám a téli aktív üdülés örömét is a jól kiválasztott szálloda alapozhatja meg, ne adj' isten, veheti el. A pályaszállások (tehát, amelyekből kilépve rögtön lécet csatolhatunk) például jellemzően drágábbak az azonos kategóriájú, ám némi buszozást, autózást is igénylő hoteleknél, ám lehet, hogy a különbség megéri, hiszen pályaszálláson lakva nem okoz gondot a kisebb gyerek ebéd utáni altatása, a kisebb esések, a hiszti miatti korábbi levonulás, vagy a "bébiszitterként" velünk tartó személy programjának megszervezése. Jól jöhet, ha a szállodában van játszószoba, ahol a napi "kiképzés" után is megmaradt energiáit vezetheti le a család legkisebb tagja.
Társaság. Alkalmi "sítársaságok" megszervezése során ne csak a csapatba kerülő gyerekek korát, hanem havas tapasztalataik mértékét is próbáljuk meg összehangolni. Nem az a fontos, hogy mindenki egyformán tudjon síelni, de azt célszerű elkerülni, hogy valaki "lefelé" vagy "felfelé" kilógjon a többiek átlagos tudásszintjéből. A lényeg: senki se unatkozzon.
