Csónakázzon Csipkevárosban!
Hová érdemes elugrani vidéken? - kérdezik Brüsszelbe látogatók, amikor besokalltak már az úti apropót jelentő tárgyalástól, fejtágítótól. A helyes válasz: ha csak félnapos kirándulás fér bele, úgy inkább a szűk órára lévő Gent vagy Namur ajánlott, aki viszont egy egész napra ráér, vegye célba a legszebb belgiumi városnak tartott Bruggét (ejtsd: Bröhhe), azaz Bruges-t, (ejtsd: Brűzs).
Nyugat-Flandria központja sokaknak még útba is eshet - ha nem feltétlenül "jövet-menet", de a tengerpartra vagy Londonba tartóknak biztosan. Az egykori Hanza-város privilégiuma éppen az Angliával folytatott kereskedelem volt. E főszerepből konkurensei, Antwerpen, Amszterdam később ugyan kitúrták, viszont a szigetország közelsége napi szinten önti az angol turistákat a városra. Ennek hasznát látja a külföldi, aki nem bírja Belgium nyelveit: az országban épp Bruges-ben tudnak a legtöbben angolul.
Észak Velencéje - a címre nagyvárosok (Stockholm, Szentpétervár) pályáznak, de emlegetik így Bruges-t is. A várost nemcsak átszelő, de a kelet-flamand központtal, Genttel össze is kötő csatornarendszer ugyanis nemcsak a városképet határozza meg, de a legmegfelelőbb közlekedési eszközt adja alánk, hogy megnézzük Bruges-t. Autóval ne is próbálkozzunk, álljunk be a mélygarázsok valamelyikébe! Csatornává alakított tó egyébként az egyik fő látványosság, a Minnewater, azaz a "szerelem vize", amely az azonos nevű park mellett található, s hatytyúiról is ismert.
Az idelátogatót elsősorban a város "ékszerdoboz" jellege ragadja meg. Középkori díszletek között jártunk, akármerre mentünk - áll számos útinaplóban. Valóban: a "gótika" a teljes, 50 ezer fős városmagra kiterjed (ez pont akkora, mint a középkorban), míg a legtöbb helyen pár utca jut csak a turistának ebből. Miért akkor az idézőjel? Nos, a finnyás művészettörténészek felhánytorgatják, hogy valóban díszletekről van szó: a legtöbb épület neogótikus rekonstrukció. - Vajon ötszáz év múlva az Empire State Building is csak korhű elemekből áll-e majd? - vetik ellen a flamandok.
Ne a kőkockákat vizslassuk tehát a város két fő szimbóluma, a Posztó-csarnokra épült harangtorony, illetve a Sint-Salvator-székesegyház esetében sem. Utóbbiban nézzük meg például a háromszáz éves faliszőnyegeket. Az összképen van a lényeg a Godshuizen-nél, a jellegzetesen középkori házsornál is.
Akárcsak a külkereskedelemben, Antwerpen a gyémántban is lekörözte Bruges-t. De ettől még Nyugat-Flandria központja Európa első gyémántvárosa. A Piactér (Grote Markt) melletti De Steur műemlék házban berendezett gyémántközpont ennek az emlékét őrzi. A környező utcákban vásárolni is lehet, ha elég vastag a pénztárca. Akié még ezek után sem ürült ki, csipkét is beszerezhet magának. Bruges ugyanis a Csipkefőváros: a hagyomány szerint itt esett meg egy gazdag fiatalemberért epekedő fiatal lánnyal, hogy amíg egy fa alatt aludt, ezüsteső hullt virágmintás ruhájára. A mintát fonalból reprodukálta, így ő lett az első csipkeverő. A tetszetős terméket megvették a helyi vagyonosok, sőt továbbiakat rendeltek. A lány meggazdagodott, hozzámehetett álmai férfijához.
A csipke ma is nagy üzlet. Ezért ne dőljünk be a számtalan "eredeti hamisított" kínai csipkének, amelyet Bruges belvárosban látunk. A ma már ezernél is kevesebb csipkeverő asszony - szinte kivétel nélkül idősek - aligha tudná kitermelni ezt az irtózatos mennyiséget. Nemcsak az árrés a különbség a harminc és az ötezer (!) eurós csipke között.
Bruges művelődési központ, néhány éve Európa kulturális fővárosa volt. Ez tükröződik múzeumi és koncertkínálatában. Térjünk be az idén százötven éves De halve Maan (Félhold) sörfőzdébe is, ahol a Straffe Hendrik nevű nedűt állítják elő, kóstolót is tartva. Az obligát "tenger gyümölcsei" mellett próbájuk ki a Belgiumban igen népszerű, s sokféleképpen elkészíthető cikóriát, amelynek most kezdődik majd a szezonja. Meglepően ízletes - ellentétben a belőle készült kávéval...
