Santiago az Andok lábainál
A repülővel érkező utazót az Andok hófödte, ötezer méter magas csúcsainak látványa fogadja. Alattuk ékszerdobozként terül el a város - napos időben a hatalmas felhőkarcolók üvegfalai több millió wattos fényszórókként csillognak. Az utcákon rengeteg a gépkocsi, pedig négy metróvonal és számtalan buszjárat segíti a tömegközlekedést. A francia gyártmányú metrók tiszták és szépek. A chilei főváros szíve a Plaza de Armas (Fegyverek tere), amely a várost átszelő Mapocho folyótól délre fekszik. Itt van a legismertebb katedrális, a főpolgármester hivatala, és a téren található Pedro de Valdívia lovas szobra. Utóbbi úrról - akinek egyébként metróállomás is viseli a nevét -, annyit kell tudni, hogy 1541. február 2-án megalapította Santiago városát.
A hangulatos tér szinte éjjel-nappal tele van emberekkel, ez a santiagóiak egyik legkedvesebb találkozóhelye: önjelölt amatőrök és tehetséges festők tucatjai árulják a műveiket, miközben a tér egy másik szegletében harminctagú fúvószenekar szórakoztatja az erre járókat.
A Plaza de Armas-ról indul a Pasedo Ahumada, a sétálóutca, ahol minden van, mi szem-szájnak ingere: boltok, cipőtisztítók, élő szobrok, az utca közepén öntevékeny alkalmi színjátszók népi csepűrágással szórakoztatják a sétálókat.
A központi tér másik oldalától nem messze újabb látványosság várja a turistát: a Mercado Central, azaz a központi piac. Óceánnal határos országként természetesen Chile is bővelkedik a tenger gyümölcseiben. Mifelénk egzotikusnak számító, sosem látott halak és más tengeri "herkentyűk" kaphatók, a piacra települt éttermekben pedig a vendég ki is próbálhatja, milyen is például a congrio? (Hihetetlenül fehér színű húsa van és nagyon finom). S ha már a gyomor örömeit említettük, vétek lenne kihagyni a pisco sourt. Ez tulajdonképpen egy koktél. Fő alkotóeleme a pisco nevű igen ízletes szőlőpálinka, amelyet a nagyobb hatás kedvéért citromlével, tojásfehérjével és porcukorral is "bolondítanak".
