Béke a Niagaránál
A Niagaránál béke van. A világ minden tájáról összesereglő turisták türelmesen állnak sorban, hogy megkapják a kék, nejlonzacskószerű esőköpenyt, mielőtt felszuszakolódnak a nagy sokadalommal a Maid of the Mist (Ködleány) nevű hajóra, amely körbeviszi őket a zuhatag tövében. Egyformán kacagnak fel, amikor az arcukba spriccel a víz. A dús permettől szinte semmit se látni, csak a hatalmas fehér gomolygást. Együtt zúg a motor zaja a víz hömpölygésével. Helikopterrel is fel lehet szállni a víz fölé. Verőfényes napon zölden ragyog a folyam, ahová fehér habokkal zúdul alá a vízesés 57 méter magasból 900 méter széles ívben. A távolban vízi erőmű, de nem messze innen atomerőművet is építettek a kanadaiak.
De amikor az ember fent lebeg a helikopterrel a magasban, látja: az amerikai és a kanadai oldal egyformán szép. A Szivárvány híd a nevét a víz fölött gyakran felragyogó természeti tüneményről kapta. Látni a hatalmas Ontario-tavat, a zöld tájat, a szőlőket, mert - bár nálunk talán kevesen tudják -, de Kanadának ezen a táján kiváló bort termesztenek. Aprócska fentről a 167 méter magas Skylon torony, amelyen esténként körbefordul az étterem, hogy jól lehessen látni a vízesést színes esti fényben, meg a város neonáradatát.
Mert itt, ahol a természet csodát tett, azt az ember pénzzé teszi. Sorban állnak az estélyi ruhás és farmeres turisták, hogy bejussanak a Casinóba, hátha visszajön a jegy ára, vagy még több. Ha sikerül eljutni a Niagarához, onnan egy amerikai macskaugrás Torontó, ahol rengeteg időt lehet eltölteni. De ha csak egy kicsi van, akkor érdemes betérni a Szépművészeti Múzeumba, ahol a világ legnagyobb Henry Moor-gyűjteményét őrzik. Az angol szobrász hatalmas szobraival új formákat hozott a kültéri szobrászatba, különös, lyukas belsejű alkotásai az ősi népek művészetéhez nyúlnak vissza.
Nem kevésbé érdekes Ottawa múzeuma sem, ahol nemcsak az európai festők, impresszionisták képeivel lehet találkozni, hanem az amerikai festészet alakjaival is.
