Nem evett meg az ausztrál cápa
Tény, hogy a Melbourne-i akváriumban sok ezer látogató kipróbálta már a cápák közti úszkálást, és még senkinek sem esett baja. Kevin Lehmann igazgató azzal nyugtatgat, hogy a tengeri ragadozókat rendszeresen etetik (hallal), így nem éhesek. Bár azt is felidézi, hogy amikor Michael Schumacher Forma-1-es pilóta vállalkozott a búvárkodásra, az egyik cápa hirtelen odaúszott hozzá, és végigsúrolta a testét - a sokat látott autóversenyző pedig pánikba esett, és azonnal elhagyta a medencét.
Merthogy az üvegfal mögötti akvárium igazából nagy medence, amelynek tetejét a vendégek nem látják. Itt szállunk be Ivorral a vízbe, miután beöltöztünk búvárfelszerelésbe, békatalppal, oxigénpalackkal és a derekunkon súlyokkal, hogy le is süllyedjünk az akvárium aljába. Kezdőként először egyórás alapkiképzést kapok, például arról, mit csináljak, ha a búvármaszkom megtelik vízzel, vagy ha egy nagyobb hal kiüti a számból az oxigéncsövet. Biztató kilátások. Arról is papírt íratnak alá, hogy nem szenvedek ilyen-olyan betegségben, és az akvárium nem felelős az engem érő esetleges károkért.
Aztán kiderül, hogy az egész nem is olyan félelmetes. Ivor kiváló pedagógus, és nagyon türelmes - a víz alatti élővilág pedig varázslatos. Az Oceanis csoport a világon több akváriumot is üzemeltet, és rendszerint a környék tengeri élőlényeit mutatják be. Melbourne-ben tehát az Ausztrália alatti Déli-óceán halai, teknősei és cápái keringenek körülöttünk; ez utóbbiakból összesen húsz van a medencében, három különböző fajtából, és szerencsére a legnagyobb is "csak" háromméteres. Ám az igazi szerencse, hogy egyáltalán nem érdekeljük őket, úgy tűnik, tényleg jóllaktak.
Melbourne, 2006. június
