Nem evett meg az ausztrál cápa

Látod, azt a halat megkóstolta az egyik cápa - mutatja Ivor Bruce az akváriumban előttünk elúszó egyik halat, amelynek a hátán jól kivehető a cápafogsor lenyomata. Ekkor egy pillanatra elbizonytalanodom, valóban szeretnék-e a cápák között búvárkodni, de az oktató mintha kitalálná a gondolataimat; hátba vereget, és nevetve mondja: - Nyugi, embert nem esznek!

Tény, hogy a Melbourne-i akváriumban sok ezer látogató kipróbálta már a cápák közti úszkálást, és még senkinek sem esett baja. Kevin Lehmann igazgató azzal nyugtatgat, hogy a tengeri ragadozókat rendszeresen etetik (hallal), így nem éhesek. Bár azt is felidézi, hogy amikor Michael Schumacher Forma-1-es pilóta vállalkozott a búvárkodásra, az egyik cápa hirtelen odaúszott hozzá, és végigsúrolta a testét - a sokat látott autóversenyző pedig pánikba esett, és azonnal elhagyta a medencét.

Merthogy az üvegfal mögötti akvárium igazából nagy medence, amelynek tetejét a vendégek nem látják. Itt szállunk be Ivorral a vízbe, miután beöltöztünk búvárfelszerelésbe, békatalppal, oxigénpalackkal és a derekunkon súlyokkal, hogy le is süllyedjünk az akvárium aljába. Kezdőként először egyórás alapkiképzést kapok, például arról, mit csináljak, ha a búvármaszkom megtelik vízzel, vagy ha egy nagyobb hal kiüti a számból az oxigéncsövet. Biztató kilátások. Arról is papírt íratnak alá, hogy nem szenvedek ilyen-olyan betegségben, és az akvárium nem felelős az engem érő esetleges károkért.

Aztán kiderül, hogy az egész nem is olyan félelmetes. Ivor kiváló pedagógus, és nagyon türelmes - a víz alatti élővilág pedig varázslatos. Az Oceanis csoport a világon több akváriumot is üzemeltet, és rendszerint a környék tengeri élőlényeit mutatják be. Melbourne-ben tehát az Ausztrália alatti Déli-óceán halai, teknősei és cápái keringenek körülöttünk; ez utóbbiakból összesen húsz van a medencében, három különböző fajtából, és szerencsére a legnagyobb is "csak" háromméteres. Ám az igazi szerencse, hogy egyáltalán nem érdekeljük őket, úgy tűnik, tényleg jóllaktak.

Melbourne, 2006. június

Hogyan utazzunk a világ végére?

Nem árt, ha az ember Ausztráliába indulás előtt elkezdi böngészni az alábbi két hasznos honlap: a www.australia.hu (a budapesti ausztrál nagykövetség oldala) és a www.iranyausztralia.hu (a kereskedelmi kirendeltség honlapja). Ezekből megtudjuk, hogy bizonyos feltételek mellett már 220 ezer forinttól vehetünk oda-vissza repülőjegyet Sydney-be vagy Melbourne-be, és persze szállást is foglalhatunk az ausztráliai utakkal foglalkozó - egyre több - utazási irodánál. Ahhoz, hogy a "világ végére" ellátogassunk, vízumot kell kérnünk, és nem árt fejben tartani, hogy az évszakok pont fordítva vannak (júniustól augusztusig tehát tél van).

Egy ausztrál dollár százötven forint, az árak pedig meglehetősen hasonlítanak a nyugat-európaiakra - bár az ausztrálok szeretnek arra panaszkodni, milyen drága az élet Nyugat-Európában. Olcsó, hátizsákos turistáknak szánt szállásokból nagy a választék, és az étkezésekért sem feltétlenül kell vagyonokat kiadni. Az országjárást ugyanakkor megnehezítik a nagy távolságok: Ausztrália egyik végéből a másikba öt-hat órás repülőúttal lehet eljutni (Sydney-ből Melbourne-be közel másfél óra).

"Cápaveszély" a Melbourne-i akváriumban
"Cápaveszély" a Melbourne-i akváriumban
Top cikkek