Dalmácia, a tenger gyümölcse

Felnőtt ember létemre életemben először nyaraltam Horvátországban, s a tengerparton eltöltött gyönyörűséges napok hatására Dalmácia lelkes hívőjévé szegődtem.

Velem együtt a több ezer francia, aki az általam is felkeresett Primosten, Split vagy Trogir utcáit tölti meg nyaranta. Ha már a franciák - vagyis Európa egyik legszebb országának lakói - úgyszintén a dalmát partokra zarándokolnak az azúrpart helyett, akkor ez a Dalmácia mégiscsak tudhat valamit. Primostenben a Hotel Zorában laktam, egy kicsiny félszigeten, ahonnét pazar kilátás nyílt a valószínűtlenül tiszta tengerre és a primosteni óvárosra, amely egy - alkonyatkor romantikus látványt nyújtó - szigetre épült. A hotel első ránézésre még őriz valamit a szocreál számunkra is túl jól ismert stílusából, de a szobák, az ellátás és a kényelem már nyugat-európai minőség. Fel kell keresnünk az óváros hangulatos éttermeit, ahol dalmát specialitásokat kóstolhatunk - a nagyszerű rákos, polipos előételeket, a tenger különféle gyümölcseiből készült főételeket, a báránysülteket -, s kortyoljunk hozzá dalmát vörösborokat!

Primosten földrajzi helye pompás lehetőség arra, hogy bejárjuk Közép-Dalmácia nevezetes látnivalóit. Például keressük fel a Krka Nemzeti Park vízeséseit, ahová hajóval érdemes menni a tribunji kikötőből. A tengeri út kishajóval mindössze másfél óra közepes tempóban, javaslom, hogy az autózás helyett inkább ezt válaszszuk, a tenger és a táj szépségei ugyanis lenyűgözők. A víz olyan tiszta, hogy - szikrázóan napfényes időben - még a nyílt tengeren is lelátni a fenékre.

De elmehetünk Splitbe is - ez a város a magyar királyok hódításainak történetéből Spalato néven ismerős -, ahol még Diocletianus császár ősöreg palotájánál is sokkal nagyobb látványosság a belvárosi halpiac. Reggel vagy kora délelőtt érdemes odamenni, amikor a pultokat a vásárlók még nem fosztották ki. Olyan vízi csodalényeket láthatunk, amelyekről nemigen hinnénk el, hogy ehetők. De próbáljuk csak ki őket helyi éttermekben! Megértjük, hogy az említett római császár miért kedvelte olyannyira ezt a vidéket. Az uralkodó állítólag a helyi olajbogyóba szeretett bele, ami vagy igaz, vagy nem, mindenesetre a dalmát olajbogyónak számomra valóban nincsen párja: friss, nagy szemű és zamatos. Ha ismeretségeket kötünk a helyi lakosokkal, házi készítésű olívaolajat is vásárolhatunk: 80 kunáért vettem egy literrel, s tanúsíthatom, hogy megérte.

Ha már az áraknál tartunk: ne számítsunk olcsóságra, de óriási drágaságra sem. Az ételek és italok árai talán tíz-húsz százalékkal magasabbak, mint nálunk, de megfizethetők. Sört lehet kapni korsónként - átszámítva - háromszáz forintért, de a "turistagettókban" hétszáz-nyolcszáz forintot is elkérnek érte. A kiadós főételeket kétezer-kétezerötszáz forintért kapjuk meg a divatosabb éttermekben, de ennél olcsóbban is étkezhetünk a piacokon. Attól nem kell tartani, hogy nem lesz társaságunk: májustól augusztus végéig Dalmáciára ki lehetne tenni a "megtelt" táblát. A szezonon kívüli időben mindössze ezerlelkes Primostenben a nyári napokon húszezren is vannak. Egyre több közöttük a magyar vendég.

Primosten óvárosa A szerzõ felvétele
Primosten óvárosa A szerzõ felvétele
Top cikkek