Hollókőn még hallható a csend
Az alig négyszáz lelkes palóc faluban kétszáz turistának tudnak szállást biztosítani. Igaz, ebből mintegy negyven férőhelyet éppen most újítanak fel. Előreláthatóan nyár közepére végeznek az Ófalu üdülőházainak rendbehozatalával. Míg korábban elsősorban arra törekedtek, hogy az épületek külsőleg őrizzék a falu száz évvel ezelőtti képét, most a berendezési tárgyakkal is a régi hagyományokat fogják követni: palóc népi motívumok díszítenek terítőket és függönyöket, s még az üdülőházak bútorait is kicserélik. Bővítik a diákok és bakancsos turisták körében népszerű turistaházas férőhelyek számát is, az iskolaépületbe költöző óvoda átalakításával immár egész turistacsoportokat tudnak fogadni.
Új kézművesudvar és kézművesház is készül az Ófaluban a művelődési ház átalakításával, ezzel augusztusra lesznek készen. Itt akár kismester-kurzusokat is tarthatnak a hagyományos kézművesség iránt érdeklődőknek, s a turisták számára készülő fogadóközpontban egy kiállítás keretében mutatják be mindazt az értékmentő munkát, aminek köszönhető, hogy Hollókő ma a világörökségi cím tulajdonosa. A tervek szerint itt kap helyet egy internetkávézó és a Tourinform-iroda, így a vendégek a látnivalókról, az igénybe vehető szolgáltatásokról a hollókői réteseket kóstolva tájékozódhatnak. Új tanösvénnyel is gazdagodik a falu: a vár alatti pataknál a kenderfeldolgozás történetét, a nadrágszíjparcellás földművelést és a patakban való mosást ismerhetik meg az érdeklődők. Az ide érkezőket így egész éven többnapos rendezvényekkel, felnőtt- és gyermekcsoportok számára egyaránt érdekes elfoglaltságokkal, kézműves és nomád táborokkal várják Hollókőn. Olyan programokkal, amiért érdemes a korábbi egynapos kirándulást most hosszabbra tervezni.
Aki sátoros ünnepen járt Hollókőn, az gondolhatja, hogy látta már mindazt, amit meg lehet nézni ebben az ékszerdoboznyi palóc faluban: fatornyos templomot, hollók csőrében széthordott várat, szövőházat, fazekasházat, népviseletbe öltözött fiatalokat és időseket, meg talpig páncélba bújt várvédő vitézek sorát.
Ám sokan vannak, akik mégsem ezt keresik itt, hanem a csöndet. Azokat a napokat, amelyeket nem tartanak piros betűs ünnepként számon, s azokat az alkalmakat, amikor a helyi kísérőre vagy vendéglátóra nem várakozik mögöttük egy másik csoport. Őket idézve: Hollókő azért gyönyörű, mert itt még hallható a csönd.
