Tallinn mesés város
Kövér Margó a városfal 24 méter átmérőjű tornya, Hosszú Hermann az egykori Lovagvár legmagasabb bástyája, Öreg Tamás a XIV. századi városháza tornyán őrködő katona alakú szélkakas, Három Nővér pedig az Alsóvárosban egymáshoz épített három gótikus kereskedőház. A felsorolásból nem hiányozhat a legötletesebb cím nyertese, a "Kukkants be a konyhába" égbeszökő kerek lövésztorony, ahonnan az évszázadok folyamán őrt álló katonák bepillanthattak a konyhák rejtekeibe.
Az egykori Hanza-város (német neve: Reval), sok szempontból a legek városa: itt őrizték meg Európa egyik legöregebb épületegyüttesét, mely a szovjet időkben a történelmi filmek háttereként szolgált, ezért is menekülhetett meg a rombolástól. Az Óvárost körülölelő városfal tornyainak száma egykoron 66 volt, mára 19 maradt belőlük. Itt működik a világ egyik legöregebb patikája, melyet 1422-ben nyitottak meg (több mint háromszáz évig a magyar származású Burchart Bélaváry család működtette). A Szent Olaf-székesegyház tornya 1820-ig a világ legmagasabb építményének számított (a torony tűzvész nyomán leégett, később 30 méterrel rövidebben építették újjá). 1997-ben Tallinn Óvárosát az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.
A valamivel több, mint 400000 lakosú tengerparti város napjainkra az öreg kontinens egyik turistaparadicsomává vált. Az Alsó-, és Felsővár alkotta Óváros festői kanyargó utcácskáit járva, a felújított, többségében középkori gótikus házakat nézve a látogató egy-kettőre elvarázsolva érzi magát, mintha egy meséskönyv színes oldalait lapozgatná. Számos ház mintha mézeskalácsból készült volna, ódon hangulatot áraszt.
A központtól pár kilométerre találjuk a Nagy Péter cár által építtetett Kadriorg városrészt, a gyönyörű barokk kastéllyal és franciakerttel, valamint az erdős tengerparton elterülő Rocca al Mare városrészt, mely az Észt Skanzennek nyújt otthont.
A várost járva egyéb kellemes meglepetés is várja a Magyarországról jött turistát. Számos olyan infrastrukturális beruházás zajlott, és zajlik napjainkban is, mely jó példája lehetne az átgondoltan építkező városfejlesztésnek. Egy a budapesti Moszkva térhez hasonló központi tömegközlekedési csomópontot teljesen levittek a föld alá, ahol az utas a fotocellás ajtókkal elválasztott kulturált várakozótér és a kijelzőkön jelzett pontosan érkező buszjáratok, illetve a csúcsforgalomban jól bevált skandináv gyártmányú utánfutóval ellátott buszok látványa nyomán, egyszerűen nem hisz a szemének.
Egyszóval, a legkisebb balti fővárost járva úgy érzi az ember, mintha a nyelvrokon észtek folytatva elődjeik hagyományát kultúrájukban valóban Skandinávia részét képeznék.
