Prága repülőrajtot vett
Prágában most mindenki a négy évvel ezelőtti árvízről beszél, mintha szómágiával megzabolázható lenne a folyó. Akkor víz alá került a Mala Strana, a Kis Oldal. A földszintes házak szemöldökfáival egy szinten áll a jelzés, mementóként, hogy ilyen magasra hágott a folyó a 2002-es árvíz idején.
Az esőzés miatti gyors olvadás idén is hasonló helyzettel veszélyeztet. A rendezők esőköpenyeket osztanak ki köztünk is, ha ismét nyakunkba szakadna az égi áldás, legalább addig szárazon maradjunk, amíg a startpisztoly eldördül. Mert hát köpenyben futni, az ugye furcsa lenne.
Négy és fél ezren szorongunk a Károly híd Kis Oldal felőli hídtornyánál, a közeli rajtra várva. A szervezők szerint 45 országból jelezték a versenyzők, amatőr futók indulási szándékukat. A feladat a normális maratoni táv felének, mintegy 21 kilométernek a teljesítése. Az idén egyébként tizenkettedik alkalommal rajtolt félmaratonnal Prága bekerült a Top 10-be, olyan városok mellé, mint New York, Boston, Chicago, London, Párizs, Amszterdam, Berlin vagy Tokió. Felmerül a kérdés: miért van szüksége a turisták által ugyancsak kedvelt Prágának erre a repülőrajtra, a minden évben április legelejére tervezett sportrendezvényre? A válasz meglehetősen kézenfekvő: azért, mert ebben a turisztikailag apályos időszakban, tavasz legelején lendületbe hozhatja az idegenforgalmat. A verseny köré ugyanis valóságos kulturális fesztivált szerveznek. Ezúttal is vagy ötven zenekar, száznál is több táncos, bábos, folklórművész gondoskodik a hangulatról. S a meglehetősen zord időjárás, a meg-megeredő eső ellenére az óvárosban bolyongva az embernek olyan benyomása volt, mintha máris nyárelő lenne. A cseh idegenforgalom emberei nem is igen titkolják: a prágai félmaraton 10-15 ezer vendéget - résztvevőt, családtagot, szurkolót - vonz a cseh fővárosba, s ezzel némileg előbbre hozható a turistaszezon. Mert húsvéttól kezdve aztán özönlik a vendég Prágába, alig lehet tőlük átgyalogolni a Károly hídon.
Mellesleg sporteseményként sem utolsó a prágai félmaraton. Olyan nagyságok szoronganak köztünk, amatőrök között, mint a kenyai John Cheruiyot Korir vagy Stephen Kibiwott - ennek a versenynek a győztese -, a nők között pedig ott látni az ugyancsak kenyai Caroline Kwambait, honfitársnőjét, Hellen Jemaiyo Kimutait - a félmaraton női versenyének első két helyezettjét -, s persze a mi lányunkat, Simona Staicut. A legnagyobb tapsot kétségkívül a román származású, de magyar állampolgárságú hölgy kapja, hiszen egyetlen európaiként tud lépést tartani a gazellamozgású afrikai hölgyekkel. Hát ha még tudnák róla, hogy alig fél éve szült! Kislánya most is itt van vele, csak éppen a futás idejére bízta férje és anyósa gondjaira. Végre lekerül rólunk az esőköpeny, eldördül a startpisztoly, és Smetana híres dallamára, a Moldva szimfóniára megindul az emberfolyam az óvárosi hídtorony irányába. Ilyen üresen sem láttuk még a Károly hidat. Csak a harminc szobor figyeli a szokatlan látványt: négy és fél ezer lihegő, fújtató, a szembeszéllel, s már az első néhány száz méter után légszomjjal küszködő futókat. Nepomuki Szent János szoboralakja mintha felénk nyújtaná a turisták tapogatásától kifényesedett bal lábát, s megpróbálna lépést tartani velünk. De nem csak ő, a többiek is. Talán mégsem csupán legenda, hogy a szoborszentek olykor lekászálódnak talapzatukról, hogy elkeveredjenek a járókelők között, s körülnézzenek a tizenkét prágai hídon, amelyek mindegyikét innen nem láthatják?
Van mit nézni a pompásan újrafestett prágai óvárosban, a tisztára suvickolt utcákon, járdákon, ebben a hatalmas barokk "utcai múzeumban". Még így lihegve, futva is.
