Albánia: kevesebb a kaland
Aki már bejárta Dél-Európa könnyen hozzáférhető látnivalóit, de újabb izgalmakra vágyik, az mostanában albániai utazást latolgat. Korábban csak elszánt kalandorok vágtak neki a sasok országának. Tizenhat éve nyílott meg a kapu a turisták előtt, de az utazó még sokáig úgy érezhette, hogy sajátos skanzenben kóborol. Egyszerre volt izgalmas látnivalókban gazdag gyönyörű tájakon, ahol vendégszerető emberek fogadták, miközben megtapasztalhatta a feudális és sztálinista múlt megannyi maradványát is. Épületekben és életmódban is. Tiranába, a háromszázezres fővárosba eljutni soha nem volt nehéz. A Malév évtizedek óta repült Albániába. Akinek vízuma volt, ki is mehetett a városba. Onnan azonban már csak néhány helyet kereshetett fel. A kilencvenes évek előtt számíthatott rá, hogy titkosrendőrök kísérik, és kikérdezik a járókelőket, akikkel esetleg szóba elegyedett.
Ahogy megdőlt 1992-ben a kommunista rendszer, s az ország demokratikussá nyilvánította magát, megindult a turizmus is. A fejlődés és a nyitás persze nem volt zökkenőmentes. A legnagyobb akadály a mai napig az utak állapota. Ezek bizony keskenyek és enyhén szólva zökkenősek. Száguldásról szó sem lehet. Ebben az országban a távolságot nem kilométerben, hanem órában mérik. Az órákat azonban érdemes vállalni. A táj káprázatos, és még mindig kevésbé viselte meg az ipari civilizáció, mint a többi balkáni országot. A klíma kora tavasztól késő őszig pazar. És aki nem szereti a perzselő napot, s nem akar a tengerpart homokos strandjainak valamelyikén heverészni, hűvösebb vizeket is talál a Montenegróval közös Shkodrai-tóban. Egykor a magyarok Szkutarinak nevezték a tónak nevet adó várost.
Érdekesek a tengerparti városok, közülük Durres - Durazzo, a nagy kikötő. Sokan komppal, hajóval ide érkeznek a szemközti olasz partokról vagy Triesztből. A durresi mólón az utas azonnal találkozik a nyolcszázezer albán bunker valamelyikével. Enver Hodzsa diktátor tébolya teleszórta az országot ezekkel a kisebb-nagyobb betondinnyékkel. Néhányból kávézó, másokból raktár lett. Többnyire csak vannak. Fürödhetünk az itteni strandon is, és rengeteg új hotel is van Durresben. Ahogy a déli Vloreban és Sarandában is. Az utóbbiba sokan csak átrándulnak a közeli görög Korfu szigetéről, ahogy Shkodrába egy montenegrói vagy dél-dalmáciai nyaralásról ruccannak át némi kalandkereső borzongásért. Lehet gyönyörködni a sokféle egymásra rakódott kultúrát őrző városokban: Beratban, amely a leghíresebb albán ikonfestő, Onufri múzeumával és szép középkori templomokkal ékes, vagy Krujában, amely a nálunk sem ismeretlen középkori albán hős, Kasztrióta György, azaz Szkander bég vára volt.
A legtöbben egyetértenek: kalandot csak az utazás jelent. Az újabb hotelek, a gombamód szaporodó éttermek kellemes színvonalon - a hazaihoz közelítő árakkal - fogadják a vendéget. És az albánok között nagyon sokan meglepően jól beszélnek idegen nyelveken. Korábban az olasz volt a sláger, manapság az angol vezet. Nem lehetetlen tehát autóval egyénileg bejárni Albániát, de a csoportos utazás és nyaralás jobb megoldásnak látszik.
Tiranába a Malév rendszeres járatokat indít. Korfuból 30 euróba kerül a menettérti kompjegy, Triesztből 80 euró egy út. A dollár és az euró egyaránt népszerű, de a helyi valuta a lek. 1 lek = 2,25 HUF. Egy eszpresszókávé lehet 100 lek, egy üveg Skanderbég konyak 350. A múzeumi belépők 100 és 500 lek között vannak. A középkategóriás hotelekben személyenként 15-22 euró az ára egy éjszakának.
