Jemen: félelmetes utazás?
Hallani egyet-mást emberrablásokról, terroristafészkekről, al-Kaida-kapcsolatokról, arról meg ne is beszéljünk, hogy 2005 nyarán egy benzináremelést követően Sana'a utcáin félszáz tüntetőt lőttek le a kormány fegyveresei. A kíváncsiság azonban erősebb a félelemnél. Pedig tavaly decemberben Jemen keleti részén, Marib környékén (ahol mi is jártunk) előbb két osztrákot, majd öt németet, legutóbb pedig öt olaszt raboltak el törzsi harcosok. Bő egy hét után azonban mindenkit szabadon engedtek.
Amint kocsink a reptér felől beér a belvárosba, táblákra leszünk figyelmesek: áthúzott géppisztoly piktogramja figyelmeztet, hogy e zónán belülre tilos fegyvert hozni. Úgy látszik, van foganatja, mert egész kéthetes utunk során - a rendőrökön és katonákon kívül - senkinél semmiféle lőfegyvert nem láttunk. A dossziéjáról nevezetes riporter jemeni úti filmjében azt állította, hogy az országban mintegy 60 millió kézifegyver van a lakosságnál, melynek száma egyébként a kb. hat magyarországnyi területen kereken 20 millió. Ebbe nyilván beleszámította a konyhakéseket, valamint a férfiak, sőt a kisfiúk által is övön viselt görbe tőrt, a dzsambiát is. E díszes gyilok a hagyomány része, afféle férfiassági jelkép, bazárokban is árulják ezerszám.
Sana'a 2000 méter körüli magasságban fekszik, klímája kellemes, nem úgy, mint a keleti országrész sivatagaié vagy a fülledt tengerpartoké, ahol nyaranta simán felmegy a hőmérséklet 40 fok fölé. A főváros lakossága mára már meghaladta az egymilliót, a szegény falusiak itt is a nagyvárosi létben remélnek boldogulást. Kis területű óvárosában, mely a világörökség része, mintegy 14 ezer ház emelkedik, 4-6 szintes, agyagtéglából készült több száz éves épületek, mésszel vagy gipszstukkókkal, díszes ornamentikával, parányi ablakokkal, különleges kapukkal. Valamennyi egyetlen család tulajdona, több generáció él egymás mellett. Itt a sikátorok tágas térségekbe torkollanak, a háztömbök között pedig konyhakertek zöldellnek. Az óváros minden negyedének megvan a saját mecsetje, mintegy ötven minaret hangszóróiból bömböl naponta ötször a müezzin imája.
Sana'at elhagyva lépten-nyomon ellenőrző pontokba ütközünk, ahol minden áthaladó kocsit "elkönyvelnek", turisták errefelé csak útvonalengedéllyel utazhatnak. A gazdag, 3000 éves történelmi múltú Jemen, Sába királynőjének országa különleges műemlékekkel dicsekedhet. A Kr. e. 800 körül épült maribi gát (illetve annak romjai), mely jókora területet látott el öntözővízzel, néhány évtizede épült utóda nemkülönben. A hatalmas Hadramaut-vádiban egymást érik a vályogházakból épült kis falvak. A vádi egy hajdani esősebb korban sok vizet vezetett le, manapság éveken át száraz, a felszín alatti vizekből viszont futja öntözésre, pálmaligetekre is. A falvak legnevezetesebbike a "sivatagi Manhattan", Shibam, ugyancsak a világörökség része. Hét-nyolcszintes, vályogtéglából épült házai kívülről-távolról sokkal impozánsabbak, mint az utcák sűrűjéből. A külső falakon futó víz- és villanyvezetékek, szennyvízlevezetők illúziórombolók, bár kétségkívül komfortosabbak így a körülmények, mint jó háromszáz éve, amikor ezeket a házakat felhúzták.
Sana'atól délre és nyugatra jó 3000 méterig emelkedik a Heraz-hegység. Völgyoldalaiban teraszrendszereken bőséggel termelik a kölest, a zöldségfélét, gyümölcsöt, nem ok nélkül nevezték e vidéket a rómaiak Boldog Arábiának. Errefelé terméskőből épült erődítményszerű falvak ülnek szinte minden dombtetőn. Itt terem a qat többsége is, mely a jemeni élet szerves tartozéka. A cserjeszerű növény friss hajtásai, levelei kábító hatásúak, termesztésük, fogyasztásuk legális. Általában már délután elkezdik rágni; kezdetben élénkítő, utóbb lebunkózó hatású. Az alkoholt ivó külföldit viszont megvetik.
