A fűszerszigetek sava-borsa
Legjobb ilyenkor egy kismotort bérelni, és azzal becsatangolni az 1650 négyzetkilométernyi szigetet. Pemba, Zanzibár és Mafia a három fő sziget, mely Tanzánia partjainál paradicsomi körülmények között várja a turistákat. Tan-Zánia neve Tanganyika, és a három közül a leghíresebb sziget: Zanzibár nevének összeadásából keletkezett. Zanzibár a kelet-afrikai partok leghíresebb és talán legszebb szigete. Fahéj, szegfűszeg, szerecsendió, bors, kakaó, kókuszpálmák, banánültetvények olyan buja együttese található itt, hogy a sziget fővárosának mondott Stone Townból (Kőváros) kiérve csak ámulunk a zöld növénytakarón.
Zanzibár meglehetősen kevert kultúrájú sziget, mivel a perzsa, az arab, a fekete-afrikai és az indiai kultúrából álló összlakossága nem egy széttagolt közösséget eredményezett, hanem egy egységes művészettel és identitással bíró néppé kovácsolódott össze. Az évszázados múltra visszatekintő szűk utcákon járkálva azonnal szembetűnnek a zanzibári művészet talán legbeszédesebb alkotásai: a kapuk. Hatalmas, átlagosan 150-200 éves mestermunkákról van szó, melyekről nehéz eldönteni, hogy a helyiek csak gyönyörködni akarnak-e bennük, vagy tényleg házaik bezárására használják őket.
A tengerre néző, ma már Nemzeti Múzeumként szolgáló, de még mindig Csodák Palotájaként emlegetett épület arról kapta a nevét, hogy 1883-as elkészültekor ez volt a legmagasabb épület Kelet-Afrikában. A Csodák Palotája előtti teret minden este piac és kirakodóvásár tölti meg, ahol a környéken fellelhető mindenféle tengeri herkentyűt meg lehet kóstolni. A karbonlámpák fényénél fekete árusok a kiskályháikból felszálló füstfelhőn keresztül lóbálják a bicikliküllőre húzott polipkarokat és cápahúst. Az egésznek a kísérteties hangulata csak akkor múlik el, ha megkóstoljuk valamelyik ételt, és saját magunk bizonyosodunk meg arról, hogy itt minden valódi.
Hatalmas kókusz- és banánültetvények között húzódnak meg a helyiek kis kunyhói, akikhez bátran oda lehet menni és megkérdezni tőlük, amire kíváncsiak vagyunk. Például azt, hogy merre folytassuk tovább az utunkat. A sziget ugyanis pont akkora, hogy elveszni nem lehet rajta, de eltévedni igen. Bár lehet céltalanul keringeni rajta és találomra felfedezni egyes pontjait, azért érdemesebb legalább néhány előre kijelölt helyre eljutni. Például a Jozani erdőbe, ahol Zanzibár olyan eredeti növényvilágából kaphatunk ízelítőt, mint a mangrove- és a mocsári erdők vagy néhány örökzöld.
Sziget lévén utunk során előbb-utóbb az óceánpartra érünk, ami - túlzás nélkül állítható, hogy - a klasszikus paradicsomi képet mutatja: kék ég, pálmafák, csodálatosan tiszta, kék víz. Kevés ilyen hely van tehát a világon, ahol ennyi minden megvan egy kellemes üdülés eltöltéséhez, arról nem is beszélve, hogy innen Kenya és Tanzánia legfontosabb pontjai néhány óra alatt elérhetőek. Onnan pedig indulhat is tovább a szafari.
