Mauritius - paradicsom a meleg óceánban

Fantasztikus dolog elmenekülni a télből a nyárba. A dolog persze nem egyszerű: a megfelelő anyagiakon kívül hosszú és fárasztó repülőút is kell hozzá. Mauritius esetében ez tizenhárom óra: öt óra az Afrika "szarvában" meghúzódó Dzsibutiig, itt egyórás technikai leszállás (tankolás, lábmozgatás), majd újabb hét óra a Madagaszkártól alig ezer kilométerre fekvő minisziget repülőteréig. A charterjáratok ilyenkor télen hetente többször is fordulnak, de időben (a legcélszerűbb utazási irodákon keresztül) lefoglalni a repülőjegyet és a szállodát, mert egyre nagyobb a kereslet.

A két nagyobb és több kisebb szigetből álló miniállamban decembertől júniusig 30 fok az átlaghőmérséklet. Az Indiai-óceán, a Föld legmelegebb tengere, 28-30 fokos. Korallzátonyok által védett, hófehér homokos tengerparti strandok, kristálytiszta, smaragdzöld víz. A zátonyoknak köszönhetően még hullámok sem kavarják föl a föveny homokját. Az apróbb-nagyobb korallképződmények viszont fantasztikus élővilágot rejtenek. Mauritius a búvárok paradicsoma. Az egyszerű halandók számára ajánlott "snorkeling", azaz könnyűbúvárkodás előnye, hogy mindössze egy szemüveg, egy pipa és két búváruszony kell hozzá, hogy alámerüljünk az egyméteres vízbe, s máris a csodák birodalmában, óriási akváriumban érezzük magunkat. A haladó, mélytengeri búvárok ezzel szemben igazi békaemberekként, több, mint húsz méterre szállnak alá az opálos mélységbe. Ha egy kis szerencséjük van, itt már cápákkal is találkozhatnak. A 2-3 méteres jószágok szeretnek körözni a fövenyhez simuló, mozdulatlan búvárcsapat fölött, érdeklődéssel szemlélik őket, de gyorsan elmenekülnek, ha valaki megpróbálja felhívni magára a figyelmet. A kevésbé merész turisták üvegfenekű hajókról, sőt valódi tengeralattjárókból is megfigyelhetik a tenger élővilágát, de ez utóbbi meglehetősen vastag pénztárcát igényel. S ne feledkezzünk el a delfintúráról sem! Az egynapos hajókiránduláson a korallzátonyok mögé, a nyílt tengerre szállíttathatjuk magunkat, ahol időnként megjelennek a játékos delfinek, s mi gyönyörködhetünk csoportos akrobatamutatványaikban.

A lakosság sokszínű: az őslakos kreolok mellett ma már többségben vannak a bevándorolt indiaiak. "Konyhanyelvként" mindenki beszéli az úgynevezett kreol nyelvet, az iskolában viszont franciául és angolul tanulnak a gyerekek. A hivatalos nyelv az angol, de tapasztalatunk szerint a szigeten szívesebben beszélnek franciául, igaz, francia legyen a talpán, aki ezt megérti. Valamilyen szinten mindenki beszéli mindhárom nyelvet, sőt a legtöbb helyen a németet is, mert sok a német turista.

Ha az ember elunja a fürdőzést, búvárkodást, vízisízést, a pálmakunyhók alatti üldögélést, országjárásra is indulhat. Vannak szervezett kirándulások is, de kellemesebb taxit bérelni, vezetővel együtt, mert a taxisok többnyire idegenvezetők is. Fizetni mindenféle pénznemben lehet: mauritiusi rúpiában, euróban, dollárban, hitelkártyával. Meg lehet nézni a fővárost, Port Luist a sziget északnyugati részén, érdemes végigjárni a sokféle vallási épületet: a katolikus katedrálisokat, hindu templomokat, pagodákat, mecseteket, megcsodálhatjuk a kreol építészet remekeit, szuvenírként vásárolhatunk "eredeti" Kék Mauritius bélyegutánzatot. De a legcsodálatosabb maga a táj: a vulkanikus eredetű hegyek, vízesések, tavacskák, a buja növényzet, a banánligetek, cukornád- és ananászültetvények. A Vízililiomok tavánál megcsodálhatjuk a hatalmas, 1-2 méter átmérőjű leveleket, melyek (állítólag) kibírják akár egy kisebb gyermek súlyát is. A Nemzeti Parkban a óriásteknősöket és másfél méteres óriás denevéreket láthatunk, nem is beszélve a majmokról, melyek "etetése szigorúan tilos", de mit tegyünk, ha elcsenik a kezünkből a banánt?

Mauritius jellegzetes lakója az óriás teknõs
Mauritius jellegzetes lakója az óriás teknõs
Top cikkek