Aotearoa: ország a Föld túloldalán
Négymilliónyian laknak egy kevéssel nagyobb területen, mint Nagy-Britanniáé. Az ország nem hivatalos jelszava ugyanis a "No Worries", azaz "Csak Nyugi". Jól példázza ezt a mentalitást, amit stoppoláskor mondott nekem egy farmer. Szerinte Új-Zéland egyik legnagyobb problémája az volt a második világháború után, hogy túlságosan elszaporodtak a szarvasok, mivel senki sem vadászta őket. Szerencsére ez a gond is megoldódott azóta, hisz a XX. század elején betelepített szarvasokat pár éve farmokon tenyésztik, és a húsukat (hova máshová?) Európába exportálják. Új-Zélandról szólva sokak inkább a juhokra gondolnak. És joggal, hisz átlagosan egy lakosra 13-14 birka jut. Ennek ára volt: Új-Zéland jó részét legelővé változtatták. A szigetek érintetlensége még így is lenyűgöző. Itt találkozik az ausztráliai és az óceániai kőzetlemez, ezért a táj a lánchegységek jellegzetességeit viseli magán: meredek, csipkézett fiatal hegyek. Én inkább a lélegzetelállító csúcsok, szédítő meredélyek és végtelen tengerpartok szavakat használnám.
A táj másik különlegessége az egyedülálló élővilág. Az első emberek i. sz. 1000 körül érkeztek Polinéziából, és az egyetlen szárazföldi emlős, amit itt találtak, az a denevér volt. A madárpopuláció viszont annál változatosabb. A struccnál másfélszer nagyobb moától az ország jelképéig, az apró kiwiig minden formájú, méretű és színű madár megtalálható volt Új-Zélandon. Azóta az előbbi - sajnos - kihalt, az utóbbi meg a kihalás szélén van. A madarak a nemzeti parkokban nincsenek hozzászokva az emberhez, így nem rebbenek el, ha közel kerülünk hozzájuk. Sőt, a kea - az egyetlen alpesi papagáj - egyenesen szemtelenül támad az emberre, remek fészekelemet látva minden cipőfűzőben, termoszszíjban vagy bármilyen ruhadarabban.
Az országban vannak hatalmas nemzeti parkok: a Déli-Alpok legszebb részeit magában foglaló Fiordland Nemzeti Park például Ciprusnál valamivel nagyobb területű. Másrészről apró természetvédelmi területekből is számtalan van. Egy nemzeti park elérése akár kétórás autókázást is jelenthet az utolsó betonúttól. Ugyanakkor szinte minden nagyobb hegyen van menedékház, ahol némi pénz ellenében (szigorúan becsületkassza alapon!) egy kis tűzifa, ivóvíz és pár szivacságy várja a megfáradt kirándulót. A kilenc legszebb túra, Great Walks, azaz nagy séta, általában 3-4 napos gyaloglást jelent a legvarázslatosabb vidékeken. Van ebben tengerparti túra kajakozással kombinálva, alpesi túra a hóhatár felett, vulkánmászás és fjordséta. Az útvonalak remekül karbantartottak: térképre, iránytűre semmi szükség. A meredekebb részeken lépcső, a láposabb területeken fahíd segíti az utunkat. Mindennek ára van, a gyönyörű tájat sajnos meg kell osztani másokkal. Az új-zélandi bolyongást nagyban megkönnyíti, hogy itt nincsenek veszélyes ragadozók, sőt semmilyen mérgező kígyó, pók, skorpió nem honos a szigeteken. Viszont estére, mire elérünk egy menedékházhoz, szinte biztosan halálra kínoztak minket a helyi homoklegyek, amelyekhez képest az otthoni szúnyogok támadását elviselni laza önkéntes véradás.
Új-Zéland lakóinak identitása egyre inkább kettős: európai és maori. A maorik az "őslakosok", akik nagy hajókkal érkeztek i. sz. 1000-1200 körül Polinéziából. Társadalmuk felépítése igen katonás, ezért nevezték őket a déli félteke vikingjeinek. Cook kapitány nyomán megjelentek az első európaiak is, és rögvest ellentétbe kerültek a maorikkal. Többek között azért, mert az angolok földet akartak, a maorik meg emiatt megettek egy-két britet. Rossz szóviccel: angolosan. Mivel a maorik sikeresen harcoltak földjükért, a britek megegyeztek a maori főnökökkel abban: az angoloknak meg kell venniük minden egyes hold földet. Ugyan elég olcsón, de még így is jobb helyzetbe kerültek a maorik, mint a szomszéd Ausztrália őslakosai. A maorik között magasabb a munkanélküliség, képzettségük alacsonyabb, mint az európai eredetűeké. Ugyanakkor kultúrájukra kétségtelenül minden új-zélandi büszke és a sajátjának vallja.
Varázslatos ország ez! Nem véletlen, hogy A gyűrűk urát itt, Új-Zélandon forgatták. Amikor az ember egy négynapos túra után egy földúton hazafelé arra vár az autóban, hogy a juhok végre lemenjenek az útról, akkor tényleg úgy érzi, mintha egy mesébe cseppent volna bele. Itt a déli féltekén a Földnek valóban minden fordítva van: fordítva folyik le a víz a csapba, az északi fekvésű szoba a napos, és igen, Új-Zélandra szeptemberben jött meg a tavasz...
Utazás: Új-Zélandba jutni a legolcsóbban Sydney-n át lehet. A jegy 200 ezer forint körül lehet. Innen repül több fapados is Új-Zélandra. Ez az út kb. 30 ezer forint. Ehhez jönnek az illetékek: 300 ezer forint az út oda-vissza. Ausztráliába tranzitvízum kell. Új-Zéland magyar turistáknak vízummentes. Az út röpke 20 óra.
Szállás: Mindenütt van ifjúsági szállás már 3000 Ft-ért.
Közlekedés: A vonathálózatot 20 éve privatizálták, azóta nincs. Busszal beutazható az ország, de még jobb valami körútra befizetni, ez a luxustól a fapadosig terjed színvonalban.
A másik megoldás egy használt autó 200-300 ezer forintért, amit az utazás végén eladhatunk. Egyes kereskedők visszavásárlási garanciát is ajánlanak.
