Carevec: bolgár cárok dicsősége
A turista rohan a Fekete-tenger partjához. Nincs is ezzel semmi baj, de közben érdemes megállni egy pár órára, vagy akár egy-két napra a Szófia és Várna között félúton elhelyezkedő Veliko Tarnovóban.
A 75 ezres város házacskái makacsul kapaszkodnak a meredek dombok oldalába. Az éles kanyarokban tekergő Jantra folyó két partján mesebeli látványt nyújtanak. Az óvárosban (melynek neve Varos) bolyongva fedezhetjük fel a középkori házak teljes szépségét. A folyó által minden oldalról védett Carevec-dombon telepedtek le a város alapítói, s itt épült később a cár és az érsek palotája, a bolgár hatalmi központ. Az erőd egykori méltóságát és félelmetes képét sejteti a Mária Születése székesegyháztól nyíló gyönyörű kilátás. Esténként a kivilágított erődítmény pazar látványt nyújt.
A Carevecen található templomok, házak, védőfalak helyreállítása ma is folyik, az erődbe fejenként 4 leváért léphetünk be. Igazi időutazás, miközben lábunk előtt hever az erdő borította dombokra felkúszó település. A romok mellett elhelyezett tájékoztató táblák bolgár és német nyelven igazítanak el. Ahogy a bolgár városok legtöbbjében, itt is hasonló sorban jöttek-mentek a hódítók: először a trákok, a rómaiak, a VII. század elejéig a bizánciak, majd a szlávok és a velük később elkeveredő bolgár törökök telepedtek le itt. A várost feltehetően a szláv "trn" tüske szóról kapta a nevét. 1186-ban lett Tarnovgrad néven a második bolgár birodalom fővárosa, a cárok koronázóhelye. A 200 éves aranykor alatt Tarnovgrad lett az ország szellemi központja. Ma is egyetemi városhoz illően pezseg az élet benne. Az egykori, közel 5000 négyzetméteres cári palota romjainak restaurálása folyik. A földi hatalom fölött, a dombtetőn, a pátriárka régi székhelyén áll az újjáépített Úr Mennybemenetele templom. Belsejében hatalmas, modern, tiszteletet parancsoló falfestmények örökítik meg a bolgár történelem fontosabb eseményeit.
A város 1393-ban Tarnovgrad török kézre került, elvesztette vezető szerepét, és ekkor érte a legsúlyosabb pusztítás is. Egy áruló engedte be a bevehetetlennek hitt városfalon belülre a hódító törököket. Ehhez kapcsolódik az erőd leghátborzongatóbb pontja: a szikla, ahonnan az árulókat a mélybe taszították. A sziklától egyébként látni az Arbanaszi szálló fehér épületét, amely egykor Todor Zsivkov nyaralója volt.
A török alól 1877-ben szabadult fel a város, amely akkorra jócskán vesztett pompájából. A dicső múlt emlékére azonban 1879-ben itt ülésezett az országgyűlés, amely megalkotta az első demokratikus alkotmányt. 1908-ban Ferdinánd fejedelem itt kiáltotta ki Bulgária függetlenségét. Érdemes elbandukolni az erőd másik végében álló Balduin-toronyhoz. A legenda szerint Kalojan bolgár cár itt tartotta fogva a keresztesek által meghódított Bizáncban létesített Latin Császárság első uralkodóját. A toronyból nagyszerű kilátás nyílik a városra, ha leküzdjük a tériszonyt.
