"Peggy hercegnő" Velencében
A dúsgazdag New York-i zsidó család "szegényebb" ágának sarja a modern amerikai művészet patrónája - és ágyasa is - volt. Egykori otthonában, a Canale Grande partján, az Accademiától nem messze található Palazzo Venier dei Leoniban ma állandó kiállításon tekinthetjük meg a pazar gyűjteményt.
Peggy a New York-i nagypolgári életet fullasztónak találta. Huszonévesen egy avantgárd könyvesboltban serénykedett, itt ismerkedett meg a világváros értelmiségeinek és művészeinek elitjével, többek közt első férjével, Laurence Vaillel, a dadaista szobrásszal. Igazi szerelme azonban Európa volt. A pár Párizsba utazott. Ismeretségeket kötött, művészekkel esett szerelembe, és képeket vett. Barátja - és szeretője -, Samuel Beckett vette rá, hogy a modernekkel foglalkozzon, mert az "élő dolog". Peggy tudomást sem véve a háborúról, vásárolt: Braque, Dalí, Mondrian képei ekkor kerültek a birtokába. Amikor a Louvre nem volt hajlandó befogadni a gyűjteményét (hogy megvédje a náciktól), az egészet Amerikába szállíttatta. Új szerelmével, Max Ernsttel ott házasodott össze. New Yorkban 1942-ben megnyitotta a "E század művészete" nevű galériáját. A sztár itt már Jackson Pollock volt.
Peggy másodszor is megcsömörlött New Yorktól. Velencébe költözött - már Ernst nélkül -, melyet "a világon minden helynél jobban szeretett". 1948-ban megvette a Palazzo Venier dei Leonit. A befejezetlen palota korábban dózsék családjának adott otthont. 1949-ben a palazzo kertjében kiállított szobrokkal Peggy megnyitotta gyűjteményét a nagyközönség előtt. 81 évesen halt meg 1979-ben. Utolsó éveiben csak esténként mozdult ki magángondoláján. Bár állítólag nem volt jóban nagybátyjával, a 260 darabos gyűjteményt végül a Solomon R. Guggenheim Alapítványra hagyta.
A barátságos, árnyékos palazzóban valóban mintha valakinek az otthonában lennénk, úgy járhatjuk végig a kivételes gyűjteményt. A "kötelező" kubisták, Braque, Picasso és Léger egy-egy műve mellett Picabia és Duchamp dadaista kísérletei is megtalálhatók. A futurista Boccioni lélegzetelállító Materia című műve mindent eltaszít maga mellől. Magritte A tér hangja című munkája a bizarr tökéletességet hordozza. A tengerparton című Picasso-mű játékos könynyedséget hoz a szobákba. A metafizikai festészet nagymestere, De Chirico kísérteties A vörös torony festménye ijesztő nyugalmat áraszt. Nem hiányoznak az amerikaiak sem: de Kooning, Rothko és Pollock előkelő helyet foglalnak el a gyűjteményben.
A palazzo tágas teraszán a kiállítás után a Canale Grande egyenletes forgalmában gyönyörködhetünk pihenésképp. Már csak a magángondolánk hiányzik a tökéletességhez.
