Irány a vadvíz!
Egyre többeknek van minderről személyes élményük is, kis túlzással ugyanis a vadvízi evezés ma már tömegsportnak számít. Pacifista raftingosok ne figyeljenek, ez a sport a katonaságnak köszönheti megszületését. Eredetileg az amerikai hadsereg hegyi harcra kiképzett egységei számára készültek azok a nagy tűrőképességű felfújható gumicsónakok, amelyekkel erős sodrású folyókon is lehetett haladni, illetve átkelni. Az adrenalinhívők legnagyobb örömére aztán a hadsereg lemondott a monopóliumról, és a csónakok hozzáférhetővé váltak civilek számára is. Idehaza a kilencvenes évek közepén kezdett terjedni az új módi, és gyors növekedés után ma már évente harmincezer magyar jár raftingolni - mondja Bacsa Béla, a Vadvízi Túráztatók Magyarországi Szövetségének elnöke. Az egyik internetes kereső 28 300 találatot ad a rafting szóra - kizárólag a magyar nyelvű oldalakon keresve. Igaz, a kifejezést idehaza többféleképpen használják, egyesek minden vadvízi sportot beleértenek, valójában azonban csak a négy-tízfős vadvízi gumihajóban - ennek neve a raft vagy rafthajó - történő evezést illeti meg ez az elnevezés.
A különböző vadvízi alkalmatosságok közül ez terjedt el a leginkább, a hajó mérete miatt ugyanis ez a legbiztonságosabb, már a hat-nyolc éves gyerek is a családdal tarthat. Mivel összehangolt evezésre van szükség, a rafting csapatépítő tréningek alapjául is szolgálhat. Éppen ezért az összeszokott baráti társaságok mellett főleg családosok és céges csoportok jelennek meg az arra alkalmas folyók partján.
Hogy hol vannak ilyenek? Belföldön hiába keresnénk, bár ahogy Takács Gyula, az egyik legnagyobb hazai vadvízi túrákat szervező cég ügyvezetője fogalmaz, mindig vannak olyanok, akik bármilyen mozgó vízen megpróbálnak leereszkedni. Bő vízállásnál valóban kínálhat néhány kisebb hazai folyó, például a Hernád alkalmas terepet, persze nem a nagy raftok, hanem a vadvízi kajakosok, esetleg a két-három személyes trekkingesek számára - ez utóbbi tulajdonképpen egy gumikenu. Mindkettőnél nagyobb a borulás veszélye, így több gyakorlatot igényelnek. Éppen ezért a régi motorosok közül sokan ezekre, vagy a rodeókajakra nyergeltek át, némi képzavarral élve.
Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén dúskálhatunk a lehetőségekben. A legnépszerűbb az ausztriai Salza és a szlovéniai Soca, ezekhez szinte mindegyik hazai cég szervez túrákat. A top ötbe befér még a Száva és a Savinja szlovéniai szakasza, valamint a szlovákiai Bela. Ez utóbbi azonban általában csak késő tavasszal és kora ősszel járható.
Akik gyakorlottabbak és meg is engedhetik maguknak, általában kipróbálják a Zambézit és az Andok folyóit. A vadvizeket egyébként hatfokozatú skálán osztályozzák a könnyűtől az elvileg járhatatlanig.
Ha raftingolásra adjuk a fejünket, először azt döntsük el, kis, avagy nagy irodával, kisebb vagy nagyobb csoporttal szeretnénk-e utazni. Előbbiek maximum tizenöt-húszfős csoportokat szerveznek, utóbbiaknál nem ritka az ötvenfős társaság. A nagyok általában délelőtt és délután is indítanak csoportokat, így egy túra átlagosan kétórás - akik jobban szeretik a kicsiket, gyakran éppen ezt a futószalag-szerűséget kifogásolják. Ugyanakkor egy nagyobb csoportban több esélyünk van rá, hogy megfelelő társaságot találjunk az esti szórakozáshoz. Egy kisebb cégnél családiasabb a légkör, kevésbé fásultak a túravezetők, a túrák is hosszabbak, ez azonban nem feltétlenül jelent több evezést, inkább több megállást, lazább tempót, esetleg némi fürdőzést.
Jó esetben a biztonságban nincs különbség, mindenesetre csak olyan szervezőt válasszunk, ahol speciális vadvízi eszközökkel látnak el minket. A kihűléstől és a kisebb sérülésektől védő neoprén ruha, az erős sisak és a nagy felhajtóerejű mentőmellény nélkül inkább el se induljunk.
Az árakban nincs túl nagy szórás, a legtöbb iroda egy hétvégéért 20-25 ezer forintot kér el. Ez általában nem tartalmazza a szállást, a biztosítást és az odautazást, csak a szállás és a folyó közötti transzfert. Összességében a szállás típusától függően 30-40 ezer forintból jön ki egy hétvége. Ha azonban el akarjuk kerülni a tömeget, érdemes hétköznap, és nem a nyári főszezonban útra kelni. Esetleg kelet felé is vehetjük az irányt, időnként Erdélybe és Kárpátaljára is szerveznek vadvízi túrákat - ha hajlandóak vagyunk elviselni az időnként kissé nomád körülményeket, itt garantáltan nem kell számolnunk a turisták áradatával.
