Hollandiában bringázni élvezet
Meghökkenve nézték keservesen összezsúfolt négy bringánkat az Astra tetején. Igazuk volt: valóban feleslegesen cipeltük magunkkal ilyen messziről (1500 kilométer távolságról) kétkerekű járműveinket. Minden városban, de a kisebb falvakban is bérelhettünk volna kerékpárt, napi 7-8 euróért. Csekély vigasz, hogy a mieink jobbak, mint a lestrapáltaknak tűnt városi járgányok. Amelyek egyébként mégse lehettek olyan rosszak, mert hasonló fekete egyenbringán karikázik itt szinte mindenki. Vagy tizenhatmillióan. Ennyien lakják ezt a Magyarországnál majdnem háromszor kisebb, enyhén szólva, túlnépesedett államot. Bár pontos statisztikákat nem ismerek, szerintem minden holland polgárra esik (legalább) egy bicikli.
Akárhogy is, elképesztő számban tekernek, elképesztő mennyiségű és nagyszerű minőségű, többnyire finom vörös kockakőből kirakott bicikliutakon. Amelyekből több van, mint autóút, hisz mindegyiket - valóban mindegyik utat - kísér egy kerékpárosoknak is kijelölt sáv, a számtalan csak gyalogosokkal "kombinált" biciklisutcáról nem is beszélve. Nem virtuális, festékkel leválasztott, hanem igazi biciklisávok. Minden sarkon külön biciklistáblákkal, biciklis közlekedési lámpákkal.
És biciklis öntudattal. Tanúja voltam annak, amikor egy biciklis, bevásárlókosaras asszony hangosan, hoszszasan és kimerítően kioktatott egy autóst, hogy miért neki, a kerékpárosnak van előnye, és milyen etikátlan, egyben szabálytalan volt az úrvezető. Aki megszeppenten tűrte a dorgálást, és sűrűn elnézést kért.
Holland utakon biciklizni élvezet azért, mert ebben a sík országban a maximális szintkülönbség harminc méter. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy délen ott a Vaalse-hegy, az ország legmagasabb pontja, a maga 321 méterével... Márpedig a magamfajta kocabringázó reggeltől estig elkarikázgat, ha közben nem kell kaptatókat leküzdenie. Ötven kilométer volt a napi átlagunk, mégse fáradtunk el nagyon.
De főleg azért élvezet kerékpárral bejárni az országot, mert Hollandia gyönyörű! Mindenütt, amerre a szem ellát - márpedig messzire ellát a síkságon -, csodaszép zöld mezők rengeteg állattal, lóval, birkával, kecskével - "echte" szélmalmokkal, csodálatos falvakkal. A szép, tágas klinkertéglás házak barátságos nagy ablakai tele virággal, valamint vázákkal, szobrocskákkal is. Kerítés nincs, legfeljebb alacsony sövény. A turista nem készít mélyinterjút az utcán, de gyanítom, nem téved, amikor megállapítja: a hollandok kedves, barátságos, nyugodt jólétben élő polgárok - nem a politika által lejáratott értelemben. Miért ne lennének nyugodtak? Minden okuk megvan rá. Ilyen polgár volt például az a farmer is, akinél fejenként 20 euróért (kb. 5000 forintért) kifogástalan "bred and breakfastet" (szállást reggelivel) kaptunk. Amikor pedig kempingbe mentünk, fejenként 6 euróért nemcsak tökéletes sátorhelyhez, tiszta mosdóhoz, állandó meleg vízhez (és persze elegendő vécépapírhoz) jutottunk, de olcsó áruház, falatozó, internetes kávézó is a rendelkezésünkre állt. Aki meg egy kis bohémságra vágyik, az bekarikázhat Amszterdamba, ebbe a léha, színes, barátságos, szintén biciklistákra kitalált világvárosba. Mindenki világpolgár lehet ott - de azért a biciklista jól lakatolja le a bringáját.
Ha kedvet kap hát megismerni ezt a világot, ne nagyon tervezzen előre. Elég, ha bemegy a mindenütt megtalálható turistainformációs irodába (keresse a VVV feliratot). Ott rengeteg tájékoztatóval és szolgálatkész, több nyelven (főleg angolul és németül) beszélő szakemberrel konzultálhat. Ők nemcsak a hosszas szálláskeresést spórolják meg, de komplett programokat is ajánlanak. Bicikliseknek is.
