Barlanglakásból vendégház
Ötven fölött volt egykor községünkben a barlanglakások száma, és csak a múlt század közepén történt változás ebben - mondta Dávid Zoltán cserépváraljai polgármester. Mint megtudtuk, ezeknek a hegyoldalakba vájt otthonoknak senki nem ismeri a korát, vélhetően mindegyik elmúlt kétszáz éves. A falu lakói többségükben summások voltak és tavasztól őszig az Alföldön dolgoztak, a téli hónapokban vésték a hegyoldalakba a barlanglakásokat. Akad olyan, amelynek több szobája és mellékhelyisége van, mellette L alakban háromrészes istálló, emeletes tyúkól és illemhely. Az 1940-50-es években a barlanglakások elé - ahol lehetett - tégla- vagy kőházat húztak fel, a falubeliek az iparban találtak munkát, a pinceházak pedig romlásnak indultak. Némelyiket szeméttel tömték tele, a legtöbbet sorsára hagyták. A nyolcvanas években a községi tanács megvásárolt egy ilyen kőbe vésett objektumot, rendbe hozták és tájházat nyitottak benne. Ebben az 1850-1930 közötti időszak mindennapi használati tárgyai láthatók a búbos kemencével, a rakott masinával, a suttal és a padkával, valamint eredeti, régen nagyon divatos hímzett falvédőkkel. Mert a riolittufába szeget is lehet verni, annyira puha, alakítható kőzet - sorolta a polgármester a hely sajátosságait.
A negyedszázada működő tájházat szép számmal keresik fel a látogatók. Innen jött az ötlet: mi lenne, ha kuriózumként egy barlanglakásból vendégházat alakítanának ki? Ilyenről még senki nem hallott, valószínűleg ez lenne az első az országban. A község elöljárói kinéztek egy SAPARD-pályázatot, nyertek 15 millió forintot, majd önerőként hozzáadtak további ötmilliót, amely összegből először leaszfaltozták a tájházhoz és az új szálláshelyekhez vezető utat. Miután sikerült megegyezni a barlanglakás kilenc örökösével, megkezdődött a különlegesnek számító beruházás. Vizesblokk, padlófűtés, berendezett konyha, járólappal ellátott helyiségek és új nyílászárók kerültek a föld alatti szobákba, előszobába. A fűtést gázkazán biztosítja az egyszerre nyolc főnek elhelyezést nyújtó kuriózumszállóban. Pár hét múlva az önkormányzat üzemeltetésében lévő új turistabázison megnyílik a lehetőség a barlangi életbe történő belekóstolásra, már csak az utolsó berendezésekre várnak.
Cserépváralja része az itteni várútnak, egykori erődítményét a miskolci Herman Ottó Múzeum régésze, Szörényi Gábor kutatja. Érdeklődésünkre elmondta, hogy Cserépvár falainak felkutatása sikeresen zajlik, és már több magyar és török eredetű eszközt találtak az ásatások során, az Eger elővárának számító történelmi helyen, amely a Rákóczi-szabadságharc után a Habsburgok várpusztító akciójának esett áldozatául. Végül egy odatelepült francia család kastélyt épített a köveiből.
A barlanglakásokhoz vezető út utolsó előtti telkén található az egyetlen olyan család, amely még barlanglakásban él. Nagy József és felesége, Tünde azt szeretné, ha négy iskoláskorú gyermekük jobb körülmények közé kerülne, de ehhez hiányzik a pénz. A gyermekek rendesen, tisztán járnak iskolába, a családfő pedig mindig keres magának valamilyen munkát. Az önkormányzat örömmel megvásárolná tőlük a tájház melletti barlanglakást, és akkor máris több vendéget tudnának fogadni a legalább kétszáz éves múltat visszaidéző szálláshelyen. Közösen keresik a megoldást, a négy gyermek után kapna a család lakásvásárlási támogatást. Egy rendes házba költözés után már nem csúfolhatnák barlanglakóként az iskolatársak Tündét és Katalint, valamint a tízéves ikreket, Veronikát és Zoltánt.
