Régi gyárak lelakva - és belakva
Mégpedig az állatkerti tervekkel körülbelül egy időben, az 1910-es évek elején. Neuschlosstól egyébként nem sok házat ismerünk Budapesten, s a Révész utcai gyárépület ezért sem elhanyagolható emlék, 1994 óta élvezi a főváros helyi védelmét. De nem mint Neuschloss-épület, hanem mint "kora ipari építészetének jellegzetes és viszonylag épen maradt" emléke. Eredetileg a Gázszerelési Tárgyak Műszaki Telepe volt, 1914-ben készült el, de röviddel az átadás után kiürítették, és benne a Monarchia legnagyobb hadikórházát rendezték be.
Az első világháború után a Pozsonyból áttelepített Erzsébet Tudományegyetem működött egy ideig az épületben, ezután ismét gázszerelési gyár lett. Később raktárnak és műhelynek használták, egyes területein pedig irodákat alakítottak ki. A nyolcvanas években az ELMŰ kapta meg, majd 1990-től több tulajdonosváltáson is átesett, amíg végül a Globe Trade Centre (GTC) tulajdonába került, amely jelenleg úgynevezett loftlakásokat alakít ki a patinás gyártömbben. Budapesten ez lesz az első igazi loftház.
A loft olyan nagy méretű, egyterű lakást jelent, amelyet elhagyott ipari épületekben rendeznek be. Ilyenek kialakítására a Révész utcai, különleges építészeti értékkel bíró épület különösen alkalmas. Közfalakat alig kellett eltávolítani - mondja Tima Zoltán tervező - hiszen az épület az utóbbi időben már raktár volt, megfeleltek a 4,4-4,8 méteres belmagasságok is. Acélra kellett viszont cserélni a fából készült tetőszerkezetet. A gyárépület kiékelt gerendás vasbeton vázszerkezete, korának úttörő építészeti megoldása volt, valóban megőrzésre érdemes. (Ugyanolyan, mint a kelenföldi volt Caola-gyáré, amelyet szintén Tima Zoltán alakított át loftirodaházzá, Dorottya-udvar néven.) Építészeti értékek nem sérülnek az átalakítás során, az épület megőrzi jellegzetes homlokzatait, anyagait, sőt még a régi gyárkéményt is hasznosítják: ebben lesz a kazánház. Összesen huszonhét nagyméretű lakást hoznak létre a volt gyárban, melyek alapterülete 150 négyzetméternél kezdődik (csak egyetlen hetven négyzetméteres lesz).
A loftromantika elérte Budapestet is. Eredetileg Amerikában a családtalan aranyifjak és művészek keresték ezeket az extravagáns, tágas és a kezdet kezdetén még olcsó élettereket. Mostanra azonban ez az ingatlanhasznosítási forma elvesztette olcsóságát, s a művészvilághoz sincs sok köze nálunk. A Révész utcában sem művészek keresik elsősorban a különleges gyárlakásokat, melyek ráadásul drágábbak is, mint az új építésű lakosztályok. Az ingatlanforgalmazó szerint a loftlakás négyzetmétere 445 ezer forint, míg a mellette felhúzandó új épületben 396 ezer forint lesz egy négyzetméter.
A városban azonban máshol is épülnek loftok. Óbudán, a Lajos utcában a Pamutnyomóipari Vállalat (Panyova) gyárépületében jönnek létre úgymond loftlakások az izraeli Engel Group beruházásában. Ez a gyár a sajtóhírekkel ellentétben nem volt műemlék, ennek megfelelően nem is sok marad meg belőle, csupán egy Lajos utcára néző homlokzati fal. Már eltűntek a kéményei, sőt még a sarkához közel álló, bástyaszerű, négyszögletes víztornyát is lebontják. A gyár helyén egy teljesítményorientált beépítés jön létre, ötszázhatvan lakással. Hogy mi lesz itt a loft? Ez esetben úgy tűnik, a loft csupán egy marketingkifejezés, hiszen a régi gyárfal mögött nem autentikus - csak arra emlékeztető - ipari térben jön létre néhány lakás. A tervező, Reimholz Péter szerint ez belefér. A loft szó eredetileg padlástér, de folyamatosan szélesedik a jelentésköre. A Lajos utcai kvázi loftok négyzetméterenkénti átlagára egyébként 350 ezer forint lesz.
A Soroksári úti Gizella-malom többször is gazdát cserélt a közelmúltban, s ennek megfelelően a hasznosítás mikéntjéről is változtak a hírek. Loftlakásokat akart benne létrehozni a német IVG cég, majd azt olvashattuk, hogy egy újabb tulajdonos médiaközponttá akarta alakítani. Jelenlegi tulajdonosa az év eleje óta az IRES (International Real Estate Services) Kft., amely öszszesen százöt loftlakás kialakítását tervezi a helyi védettséget élvező épületben. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha például a fa tartószerkezeteket tűzálló anyaggal váltják fel, a tűzoltóság egyébként nem engedné a lakó funkciót. A terveket a CMA International nevű magyar tervezőiroda készíti. Mint ígérik, a homlokzatok változatlanok maradnak, s a környező beépítések sem fogják zavarni a régi épület látványát.
A malomtól nem túl messze, a vágóhíd melletti Máriássy utcában éppen most újítják meg a Wallis Ingatlan Rt. beruházásában az egykori Borjúvásárcsarnokot is. Ez az acélvázas szerkezetű, szecessziós hangulatú csarnok szintén helyi védettséget élvez: a húszas évek közepén épült Riva József tervei szerint. Itt azonban nem lakások, hanem irodák lesznek.
A Borjúvásárcsarnokot, a Dorottya-udvart, a Révész utcai Riverloftot nemrég Japánban, Naguja városában, az ottani világkiállítás alkalmából rendezett TICCIH (Ipari Műemlékek Nemzetközi Szervezete) konferencián is bemutatták. Lampert Rózsa, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal képviseletében vetített képes előadást tartott e megmenekülő ipari értékeinkről. Mint mondja, a vendégek csodálattal nézték, micsoda kincsekkel rendelkezik Budapest, régi gyárépületek tekintetében. Japánban például már rég eltűntek az iparnegyedekből a régi csarnokok, gyárépületek, csak azok maradtak meg, amelyeket múzeummá alakítottak.
