A megvilágosodás ösvényén
Minderről van időnk beszélgetni, hiszen úti célunk, a világ legnagyobb buddhista templomegyüttese Yogjakartától, Közép-Jáva fővárosától még jó 40 kilométerre fekszik, mikrobuszunk pedig jó pár lakott településen halad át. Festői táj: kétoldalt a hegygerincig felkúszó dzsungel, odafent, a felhők szintjén fenyegetően pipázik a működő vulkán.
A Krisztus utáni 800-as években elképzelni sem lehetett ennél megfelelőbb környezetet a világtól való visszavonulásra, az elcsöndesedésre, lelki gyakorlatokra. Jávát akkor még a buddhista vallás uralta, s a Sailendra-dinasztia is támogatta a sztúpa (Buddha tiszteletére emelt halom) építését, de még a lakosság közadakozását is feljegyezték a korabeli források. Borobudur - jelentésére nézve Ezer Buddha - 824 és 842 között, alig tizennyolc év leforgása alatt épült fel, de méretei, művészi értéke láttán 1200 év múltán is elbűvölve érzi magát a látogató. A dombtetőn épült templomegyüttes alapterülete 123x123 méter, magassága pedig 42 méter. Hat, fokozatosan kisebbé váló, de egyre növekvő magasságú, négyszög alakú teraszból áll, s közepén, a dombtetőn három, egyre csökkenő méretű, kör alakú terasz látható. Az építmény tetejére lépcsősorok vezetnek, s feljutás közben, a faragott szobrokat szemlélve a zarándokok megismerkedhetnek Buddha életével és tanaival.
Miután elámulunk a méreteken, magunk is elindulunk fölfelé. A 42 méter magas sztúpát tíz emeletre tagolták, s ez a tíz szint meséli el a buddhizmus történetét, értelmét. A három alsó szint az úgynevezett kámadata, amely a kármát, az életet, s ezen belül Buddha földi életét kíséri végig. A mintegy ezerötszáz jelenet során a korabeli jávai élet mindennapjai is nagyszerűen megfigyelhetők. A középső, erősen díszített szintek a rupadatu nevet viselik, és számos legendát elevenítenek fel. A falakat díszítő, meglepő finomsággal kidolgozott domborművek a megvilágosodás (bódhi) fokozatait, a nirvánába (a teljes megszabadulás) állapotába való eljutás állomásait idézik fel. A felsőbb szintek elvontabb, filozofikusabb gondolatokat jelenítenek meg. A legfelső szint, az arupadatu kevéssé díszített, s a túlvilágot, a megtisztulást, a nirvánát szimbolizálja.
Szinte elképzelhetetlen, de tény, hogy ez az egész környéket uraló, csodás építmény alig kétszáz évig élt, s a X. század környékén Borobudur teljesen elveszítette jelentőségét. A dzsungel által elnyelt sztúpát 1830 körül fedezték fel újra, s miután a Párizsi Világkiállításon bemutatott makettje nagy feltűnést keltett, holland régészek a XX. század elején kezdték restaurálni. Mai formájában viszont csak mintegy negyedszázada látható, amikor is az UNESCO támogatásával az építményt szétszedték, s a köveket akkurátusan megjelölve, számítógépbe táplálva egyenként rakták újra egymásra.
Hogy manapság turisták tízezrei keressék fel, s induljanak el a megvilágosodás ösvényén.
