Gondoskodó turizmus Tivadarban
- Tivadarnál nincs erre alkalmasabb hely - állítja Danó Sándor, a mindössze 230 lelket számláló tiszaháti kisközség polgármestere, a Danó-porta házigazdája. Letelepszünk a méretes akácfaasztalhoz, gyermekeink gátlástalanul belenyúlnak mutatóujjukkal a vendégváró szilvalekváros tálba.
Tivadar már a középkorban fontos átkelőhelynek számított Bereg és Szatmár vármegye között - a közeli Fehérgyarmat felé vezető országút mellett. A feltételezések szerint a falu névadója a XIII. század utolsó évtizedeiben élt Gulácsi nemzetségbeli Teodor volt. A folyamszabályozás előtt a tiszaháti falvakat gyakran pusztította áradásaival a Tisza, mégis a szeszélyes folyó és a járhatatlan mocsárvilág segített megmenteni ezt az ezüstnyárerdős vidéket attól a pusztítástól, amely az ország más részeit érte a török hódoltság idején a XVI-XVII. században.
Így maradhatott meg a Tiszahát szinte minden falujában egy egyszerűségében is lenyűgöző templom, vagy egy vasszöget soha nem látott, több száz éves fa harangláb. A második világháború előtt ez az országrész adott otthont Magyarország Budapest utáni második legnagyobb zsidó közösségének; egykori jelenlétükre régi zsinagógák és zsidó temetők emlékeztetnek.
Bár műemlék-látogatóba a szomszédos településekre indul az itt nyaraló turista, a környékbeliek mégis Tivadart emlegetik a falusi turizmus fellegváraként, ugyanis a lakosság létszámához viszonyítva itt foglalkoznak a legtöbben falusi vendéglátással.
- A vendégházak 1995 óta napraforgós minősítéssel rendelkeznek. A porták mögött pihenőhelyeket, állatsimogatókat, tekepályát, játszóteret építettek a háziak a turisták kedvére - mutat végig az egyutcás falun a polgármester.
Tíz-tizenöt éve a kevés, rosszul fizető munka helyett jellemző lett a térségben az egyszerűen nincs munka állapota. Az utolsó, mostanában felfedezett esély, hogy ha akarják és tesznek érte, az idegenforgalom révén házhoz jön az, amiért ingáztak, eljártak eddig.
Tivadar tavaly csatlakozott a Vásárosnamény székhelyű Beregi Többcélú Kistérségi Önkormányzati Társuláshoz, amelynek minden beregi település tagja. A társulás lényege: az önkormányzati feladatok gazdaságosabb, költségkímélőbb működtetése.
Az ötvenmilliós évi költségvetés közel húsz százalékát az önkormányzat gazdálkodja ki, többek között úgy, hogy folyamatosan pályázik. Nyertek már pénzt településfejlesztésre, falugondnoki mikrobuszra, szelektív hulladékgyűjtő szigetek kialakítására, Tisza-parti színházi esték szervezésére, és pályázat útján került a faluba az első hat számítógép is; másfél évig ingyenes az internet-hozzáférés. Egyelőre a helybéliekre és a nyaralókra egyetlen e-mail cím jut, ha valaki a világhálón keresztül szeretne levelezni, bekopogtat a polgármesteri hivatal ajtaján.
Ebben az apró üdülőfaluban hét-nyolcezer ember is megfordul nyaranta, hiszen a Felső-Tiszának itt alakult ki a legnagyobb homokpadja, amit a helybéliek nemes egyszerűséggel csak aranypartként emlegetnek. Bárkit megszólíthatunk az utcán, már mondja is, hova menjünk kenut, kerékpárt bérelni, ki szállítja fel a csónakokat fillérekért az ukrán határhoz, ahonnan néhány óra evezés és gyakori mártózás után visszajuthatunk kiindulási helyünkre.
- Ennénk-e almás vagy túrós rétest, csülkös bablevest, esetleg friss juhtúrós paradicsomsalátát? - kérdezi háziasszonyunk, és nekünk még csak összefut a nyál a szánkban, ő veszi a nyújtófát, szórja a lisztet, és ha már úgyis mögötte tátjuk a szánkat, tölthetjük és sodorhatjuk vele a hólyagzó tésztát. Kedvünk szerint részt vehetünk a ház körüli teendőkben; megtanítanak vesszőből kosarat fonni, aztán együtt szedjük bele a lekvárnak való szilvát, segíthetünk az állatok gondozásában, vagy csak elbeszélgetünk ebéd után, elterülve a fehér nyugágyakon.
Tivadarban a faluturizmus nem a vendégházak kiadását jelenti, az itteniek a legtöbbet nyújtják, amit nyaraláskor kaphatunk: tapintatos gondoskodást.
