A várbarátok öröme

Anyám szokta mondani, hogy a boldogsághoz nem kell más, csak egy jó rögeszme. E gondolat jegyében irigykedem én már nagyon régóta a várbarátokra. Először az Index internetes beszélgető fórumán figyeltem föl arra, hogy egy maroknyi ember professzorokat megszégyenítő tudással bír a magyarországi és a környező országokban föllelhető várakról, romokról, erődítésekről. (Igaz, még az is meglehet, hogy némelyikük valódi professzor; ezeknél a netes álneveknél sosem lehet tudni.) Időnként túrákat, felfedező utakat is szerveznek, a nyaralásokról pedig rendre gazdag vártárgyú fotódokumentációval térnek haza.

Ezt csak azért mesélem, mert első hallásra fölvetődhet a kérdés, hogy vajon kiket céloz meg a Várak, Kastélyok, Templomok című "történelmi és örökségturisztikai" folyóirat. A kéthavonta megjelenő lapnak - melynek a napokban jelent meg a harmadik száma - kétségtelenül létezik egy szilárd törzsközönsége; de emellett jó szívvel ajánlható mindenkinek, akit érdekel a történelem, az építészet és a művészettörténet. Az első számok alapján elmondható, hogy az újság gazdag tartalommal, olykor tudományos alapossággal megfogalmazott cikkekkel mutatja be a várakat, a kastélyokat és a régi templomokat. Végigkalauzolják az olvasókat például a Rákóczi-család hajdani erősségein, ajánlanak felvidéki és horvátországi vártúrákat, egy-egy könynyen bejárható útvonalra fűzik fel az egymáshoz közel fekvő kastélyokat.

Az olyan - sokak által ismert - helyszínek, mint Eger vagy Gyula mellett igazi különlegességeket is mutatnak az érdeklődőknek. Csak a levegőből észrevehető földvárakat, a laikusok előtt teljesen ismeretlen sáncokat Százhalombatta mellett - csodák csodájára a Napóleon-sáncoknak nevezett erődítések valóban a francia háborúk idejéről maradtak fenn - majd ajánlanak könyveket, várbeli programokat, sőt még rejtvényt is lehet fejteni. A szerkesztők szerencsére az egészen kezdő várbarátokra is gondoltak: nekik szól a boldogságos rögeszme alapjaiba beavató Hogyan kutassunk fel várakat? című cikksorozat.

Top cikkek