Euphémia Budapest felé néz
Rovinj - a világháborút megelőző időkben Itáliához tartozó Rovigno - Isztria alighanem legszebb települése. Az iránytűként szolgáló Szent Euphémia-templom tornya már kilométerekről idevonzza a szemet, s amint a gépkocsiból kiszállva gyalog indulunk a dombtetőre, rábízzuk magunkat a girbegurba utcákra, a kesze-kuszán összebújó házak sorára. Éttermek, kávézók, galériák, alkotótermek.
Kapaszkodunk fölfelé, a dombot uraló templom irányába. Már az első ezredfordulón is kápolna állt itt, amelyet azonban 1178-ban megnagyobbítottak és a gyorsan terjedő Euphémia-kultusz hatására átkereszteltek Szent Euphémiává. Euphémia keresztény vértanú volt, aki a Diocletianus császár alatti keresztényüldözés áldozata lett. A templom mellé épített, karcsú harangtorony tetejéről, jó hatvan méter magasságból most is egy Euphémia-szobor néz le a városra. - Eső lesz - mondogatják a helybéliek. Ha ugyanis a szél hatására elforduló szobor nem a tenger, hanem a szárazföld felé néz, jobbára elered az eső.
- Én inkább úgy vélem, Budapest felé fordul - mondja kísérőnk, Marino Brecevic, a Pula Megyei Idegenforgalmi Hivatal elnökhelyettese. - Onnan, a magyaroktól remél csodát - hangzik a tréfának szánt fohász, amiről kiderül, hogy nagyon is komoly. A horvát, s ezen belül az isztriai idegenforgalom ugyanis a magyarok utazási kedvének felpezsdülésétől várja a közeljövő fejlődését. Még a hollandok, sőt a csehek is nagyobb számban fordulnak meg errefelé, mint a turisták mindössze 3 százalékát kitevő magyarok. - Tavaly alig 75 ezren jöttek maguktól - biggyeszti le az ajkát Brecevic -, alig 450 ezer éjszakát töltve nálunk. Ez igazán méltatlan a két ország kapcsolataihoz. A magyar turista a mi titkos tartalékunk.
Szó se róla, Isztria a Magyarországról legkönnyebben elérhető tengerpart. A Monarchia idején a legnagyobb katonai kikötő Pulában volt, s a városi temetőben ma is sok magyar név látható a fejfákon. Horvátország turizmusból származó bevételének 40 százalékát Isztria adja, s itt üdül a külföldi vendégek egyharmada. A megye merész álmokat dédelget: a régió négycsillagos szállodáinak célpontja akar lenni. Miközben a kispénzű turistákról sem feledkezik meg. Éppen egy évtizede kezdték el az agroturizmus fejlesztési programját: vidéki házak felvásárlásával és átalakításával teremtenek új szálláslehetőségeket. Pár éve még azt hitték, menthetetlenek az egykori halászfalvak. De aztán jöttek az angolok, egész utcákat vásároltak fel, felpezsdítve a falusi életet. Igaz, ez együtt járt az ingatlanárak meglódulásával.
A turizmus aztán életet lehelt egy sor halódó szakmába is. Példaként említjük a bortermelést, amely poraiból éledt újjá, s ma már legkevesebb száz jónak mondott pincészet működik Isztrián. Inni persze csak evés után ildomos. Pula és környéke azzal büszkélkedik, hogy az itáliai Albához hasonló mennyiségű - és minőségű - szarvasgomba található a régióban. Sőt állítólag itt bukkantak rá a világ eddig ismert legnagyobb szarvasgombájára, amely 1 kiló 36 dekát nyomott. A zsákmány felér egy lottófőnyereménnyel, hiszen ezt a ritka csemegét - kis túlzással - aranyárban mérik.
A főszezon kezdetére, azaz június 26-án a Zágráb-Split autópálya hiányzó két szakaszát, az 5780 méteres Mala Kapela-alagutat és a 33 km-es Pirovac-Vrpolje szakaszt is átadták. Így vasárnap estétől a Dalmácia felé tartó autós turisták autópályán utazhatnak végig a magyar határtól Splitig, összesen 192 kunáért, azaz 6500 forintért.
