Városok Európa peremén
Büszkélkedhetünk vele: az 1500-as évek végén lengyel királyként Báthori István is uralkodott Rigán. Na, de nem pusztán ezért érdemes belevetnünk magunkat a fordulatos történelmű és pezsgő kulturális életű lett főváros világába. Az elmúlt években következetesen felújított és újjáépített zegzugos óváros, a körülötte elterülő park és az elegáns, sugárutakkal tagolt belváros volt Hanza-városhoz illően nem akármilyen egyveleget tár elénk. A svéd uralkodók idejéből maradt északi higgadtság, a kelet-európai mélabú és az orosz hevesség köszön ránk minden sarkon. Az országot összetartó csavarokat a Rigai Balzsam olajozza. Az egykor gyógyszerként használt likőrféleség télen-nyáron megmelengeti a testet és a lelket.
Lett betű, orosz szó - ez tapasztalható Riga utcáin. Az országban a lett a hivatalos nyelv, a fővárosban inkább orosz beszédet hallunk: az itt élők legalább fele orosz ajkú. Az ország harmincszázalékos orosz kisebbségének többsége nem lett lett állampolgár: a Szovjetunió felbomlása után kaptak politikai jogokat a betelepült oroszok. A múlt hivatalos verziója megtekinthető a budapesti Terror Házához hasonló Megszállás Múzeumában. Mindettől viszont Riga nem lesz rosszkedvű város.
Az óváros sok titkot, történetet rejt. A városfalba vájt "svéd kapu" fölött lakott a hóhér, aki reggel vörös rózsát tett az ablakába, ha aznap munkája volt. A Livi téren álló díszes házat egy felbosszantott kereskedő építette, akit a századforduló idején nem engedtek belépni a szemközti Nagy Céhbe. A ház tetejét díszítő két szigorú fekete macska feladata az volt, hogy szerencsétlenséget hozzon a céhtagokra. Az ügyből per lett. A Szent János-templom déli falán látható kis ablak arról nevezetes, hogy két szerzetes úgy szeretett volna szentté válni, hogy befalaztatták magukat, és csak az ablakon át kaptak élelmet a városlakóktól. A pápa nem avatta őket szentté, mert saját dicsőségükre cselekedtek.
Az óvárosban kiváló kávézói, bárjai, éttermei miatt is érdemes bolyongani. Különösen izgalmas az a vendéglő, ahol minden étel - még a desszert is - fokhagymával készül. Aki helyi különlegességekre vágyik, látogasson el a Lido étteremlánc asztalaihoz.
A mai lett vidéken egyébként a történelem kezdetén balti törzsek (a lettek ősei) éltek együtt finnugor lívekkel. Az 1100-as években német kereskedők települtek be: a szuvenírként ma is népszerű borostyánkő cserélt itt gazdát. A kereskedőkkel térítők és keresztesek is érkeztek: 1201-ben Albert brémai érsek a pápa áldásával megalapította Rigát. Lengyel, majd svéd uralom után a XVIII. században az oroszok vették át a hatalmat. A bolsevikok nem tudták megtartani Lettországot, így - először - 1918-ben elnyerte függetlenségét.
A városban a XIV. századi csodálatos céhépületek mellett megtaláljuk a sztálinizmus szülötteit is. Ami azonban igazán lenyűgöző Rigában, az a szecessziós épületek sokasága. Egy városrendezési láz miatt a XIX. század végén lerombolták az óváros falát, és megkezdődött a város terjeszkedése - az éppen aktuális irányzatnak megfelelően. Az Elizabetes utca, Strelnieku utca környékén látni a legszenzációsabb példányokat. A belváros épületeinek negyven százaléka ezt a kecses, díszes stílust követi. Riga gyöngyszeme azonban a város alapítójáról elnevezett, 1900-ban épített Alberta utca. Itt öt egymás mellett álló házat tervezett a rigai szecesszió nagymestere, Mihail Eizenstein, Szergej Eizenstein filmrendező apja. A dekadencia, a pompázatos mértani mértéktelenség, a könynyedség, a színpadias szabadság jellemzik az öreg Eizenstein homlokzatait. Körülbelül húsz épületet hagyott Rigára.
Rigába azonban egyelőre csak átszállással repülhetünk: a Malévvel Prágán vagy a Finnairrel Helsinkin keresztül.
