Luxemburgban van egy hely, amely egyszerre idézi az osztrák-magyar monarchia kávéházi enteriörjét és a Dob utcai Spinoza-ház hangulatát. A hasonlóság nem véletlen, ha megismerkedünk a tulajdonos házaspárral. Ők Paul, a luxemburgi falu szülöttje, valamint Shlomit, aki Izraelben látja meg a napvilágot, és hatéves korától édesanyjával Bécsben él. Felnőtt fejjel találkoznak, hogy akaratlanul is egy olyan kávé(szín)házat hívjanak életre, amely a magyar látogatót "ismerős" helyként fogadja.
Luxemburgban van egy hely...
A néhány száz lakosú luxemburgi falu, Redange egykori vasútállomásával szemben álló kis épületben Paul dédszülei nyitották meg a "Hótel de la Gare"-t, amely elegáns restiként várta a fáradt utasokat. Az üzletet Paul nagymamája folytatta, amikor azonban "nyugdíjba ment", az étterem bezárt.
A 90-es évek elején Paul - aki a család másik üzletét, az építőanyag-kereskedést vezette - mint amatőr basszusgitáros, az akkoriban még újdonságnak számító interneten keresett zenei társat magának. Ahogyan Shlomit mondja, valaki összehozta őket.
Shlomit Bécsben, éttermekben nőtt fel, ahol édesanyja idővel befutott jazzénekes lett. A lány musical-t, operettet és sanzonéneklést tanult az osztrák főváros zeneakadémiáján. Bejárta Európát, saját együttest és lemezkiadót alapított, CD-i jelentek meg héberül.
Az 1998-as találkozást házasság követi, majd a - bizonyos szempontból - hasonló háttérrel rendelkező pár nagy tervekbe fog. Közösen folytatják Paul régóta dédelgetett ötletét, hogy a három évtizedig zárva tartott házat rendbehozzák, és azt eredeti állapotában helyreállítsák. Shlomit, aki gyermekkorát éttermekben töltötte, szakítani szeretne a múlttal, és javasolja, hogy egy olyan kávéházat nyissanak, ahol a világ legkülönbözőbb részeiből oda látogató zenészek léphetnek fel.
A két évig tartó felújítást követően 2000-ben megnyílt a L'Inouï, magyarul a "hihetelen". Egy év után már saját újságot nyomtatnak, amelynek ma nyolcezer "előfizetője" van, míg kétezren az internetről értesülnek a programokról. Az előadások belépőjegyei könyvjelzőkként is szolgálnak, arra későbbi előadások feljegyezhetők. A tulajdonosok mindent tudnak, ami a sikerhez kell.
A csapatban - amely hatfőnyi állandó személyzetet is eltart - Paul a technikus és végzi az adminisztrációt, Shlomit válogatja össze a műsorokat, és - Paul szerint - a vállalkozás lelke. A zenészek valóban a világ minden sarkából érkeznek. Az elmúlt "évadban" maga Shlomit is fellépett, aki egy ismert helyi színpadi szerző kifejezetten neki írt egyszemélyes darabját adta elő, amely az európai uralkodóházak szövevényes családi kapcsolatait figurázta ki.
A művészeket Shlomit választja ki a nagyszámú jelentkező közül. Az érdeklődők, fellépni kívánók a www.inoui.lu honlapon találnak meg minden információt. A technikai felszerelést a ház biztosítja, a művészek pedig az előadás után biztosak lehetnek abban, hogy CD-ik gyorsan vevőre találnak a vendégek körében.
A L'Inouï vasárnap és hétfő kivételével minden délben várja az ebédelni kívánó betérőt, az esti programokra azonban a helyfoglalás kötelező. Egy könnyű vacsorát követően - persze anélkül is - élvezhetik a vendégek az előadást. Az étlapon "természetesen" megtalálhatók a "magyar" ízek is, a császármorzsa, és a hamisítatlan rétes.
Luxemburgban van egy hely, ami egy kicsit az otthonunkra emlékeztet.
Földes György, Luxemburg
Belül