Magyar nagyhalak a horvát Adrián

A Sibeniktől 15 kilométerre lévő tribunji kikötőért hét pályázó versengett, végül egy évvel ezelőtt a százszázalékos magyar tulajdonban lévő Danuvius-Marina Kft. lett a győztes. A Diamant Marine cég tavaly nyáron szimbolikus áron jutott hozzá a primosteni jachtkikötőhöz, három szállodához és egy autóskempinghez, átszámítva körülbelül 54 millió forintért. Azért ilyen jelképes áron, mivel az új tulajdonosoknak azt is vállalniuk kellett, hogy kétszáz alkalmazott állását fenntartják az átépítések alatt, és a szállodák 14 millió eurós adósságát is rendezik.

Főcím tavaly nyáron a Slobodna Dalmácija horvát napilapból: "A magyarok gyorsan elintézték, hogy tengeri kijárathoz jussanak." De ki is áll valójában az előbb felsorolt üzletek és vállalkozások mögött? Ki az a magyar férfi, akit a Nacional horvát hetilap "turisztikai cárnak" nevezett, és azt állította róla, hogy ő jelenleg a legnagyobb külföldi befektető Horvátországban?

Vitézy Tamás egy éven keresztül nem állt szóba velem. Udvariasan utasította el érdeklődésemet, és arra hivatkozott: addig, amíg az ügyeik nem "rendeződnek" Horvátországban, nem szívesen nyilatkozik a magyar sajtóban. A beruházásai valós értékét mindenki csak találgatja. Erre vonatkozóan többféle becslés is napvilágot látott már, a horvát újságok 100 millió eurós üzletről cikkeznek, ami úgy jöhet ki, hogy a kikötő-beruházások értéke 40-50 millió euró, és a három primosteni szálloda felújítása, átalakítása pedig további 50 millió euróba kerülhet majd.

Végül az idén márciusban Vitézy Tamás mégis hajlandó volt találkozni velem, bár fotózni nem engedte magát. Az eredetileg kohómérnök végzettségű, majd külkereskedelemmel foglalkozó üzletember testvére Vitézy László filmrendezőnek és Vitézy Andrásnak, aki egyebek mellett Antall József miniszterelnök tanácsadója volt, 1994-98 között a BÁV Rt. ügyvezetői posztját töltötte be, 2000-ben pedig a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság megbízott vezetője volt.

Vitézy Tamás a Magyar Hírlap Top 100-as - leggazdagabb magyarokat felsoroló - listáján a 67. helyet foglalja el, 2,8 milliárd forintos becsült vagyonnal, tevékenységi körének pedig az idegenforgalmi befektetéseket tüntették fel. Azt a Nacional című lapból már tudtam, hogy ezekről a bizonyos idegenforgalmi befektetésekről Vitézy úgy nyilatkozik: ez a hobbija, és a jövője, hiszen szeretne valami szépet, maradandót alkotni. A jelenét azonban sokkal inkább például az energiahordozók kereskedelmével foglalkozó Euro-Bridge Kft.-vel alapozta meg, amely a Mol egyik beszállítójaként is tevékenykedik. De Vitézy tulajdonos a kerítéseket, kertkapukat gyártó Haidekker cégben is, amely egyebek mellett olyan referenciamunkákkal rendelkezik, mint a Károly-híd felújítása Prágában, valamint a moszkvai opera erkélykorlátja.

Most pedig a horvát Adria legmodernebb és legjobban felszerelt kikötőjét építi közel 300 férőhellyel Tribunjban - itt van például az egyik legnagyobb hajókiemelő daru, és a tervek szerint a vitorlástulajdonosok az interneten keresztül webkamerák segítségével otthonról is bármikor ránézhetnek majd a hajójukra. De közben készül a primosteni kikötő is, 400 hajóhellyel, ahol emellé apartmanházakat terveznek, és a kikötő mellett Fa Nándorral közösen úszómólógyártó üzemet fognak működtetni.

Vitézy Kerekes Lászlót választotta maga mellé társnak, aki 1990 óta foglalkozik már hajók bérbeadásával, eladásával a Masteryachting nemzetközi cég keretein belül Magyarországon és Horvátországban is. A privatizációs pályázaton elnyert tribunji "magyar" kikötő szinte családi vállalkozássá alakult, hiszen Kerekes Éva vezeti, Kerekes László lánya, a charterüzletágért pedig Eszes Tamás felel, Éva vőlegénye, aki nem mellesleg Európa-bajnoki 5. helyezett vitorlázó laser osztályban, és készül a következő olimpiára is.

Vitézyék mindkét kikötőben harminchárom évre vásároltak koncessziós jogot, ami a jelenlegi horvát törvények szerint azt jelenti, hogy minden, ami a beruházás során felépül, állami tulajdon, ám ha bármilyen okból megvonják a koncessziót a birtokosától, akkor őt kártalanítani kell.

Ráadásul eleinte a helybeliek sem szívesen fogadták a magyar "kapitalisták" megjelenését, attól tartottak ugyanis, hogy majd a magyar munkavállallók, elveszik előlük az amúgy is szűkös munkalehetőségeket. Tribunjban Vitézyék úgy oldották meg a feszült helyzetet, hogy saját költségükön nemcsak a kikötő, de az egész település csatornahálózat gerincét kiépítették. Primostenben ösztöndíjat alapítottak helybeli diákok iskoláztatására.

Vitézy és Kerekes komplett birodalmat épít ki, a kikötők, és a szállodák mellé ötven hajóból álló saját flottát is terveznek. Ami azt jelenti, hogy megjelenésük a horvát Adrián a személyes kapcsolatokon keresztül működő, kialakult piaci viszonyokat meglehetősen összekuszálta, veszélybe sodorva körülbelül tíz kisebb magyar vállalkozás létét, amelyek hosszú évek szívós kapcsolatépítése után már egészen jól megéltek abból, hogy a horvát tengerre készülő magyar vitorlázók rajtuk keresztül béreltek hajókat. A tribunji vállalkozás azonban jóval az áraik alá mehet, hiszen kapásból 15-20 százalékos árengedménnyel nyitnak - a saját hajóikat kínálják közvetlenül -, ráadásul rátehetik a kezüket az oktatásra is. A legnagyobb kedvezményekkel szerveznek tengeri hajóvezetői tanfolyamokat, amelyek a kicsiknek eddig szintén a legfontosabb bevételi forrásai közé tartoztak.

Vitézy Tamásék eközben Balatonfűzfőn is nagy beruházásba, kikötőépítésbe fogtak - így már itthon is egyre többen figyelik irigykedve előretörésüket. Sokféle szóbeszéd kapott lábra arról, valójában mekkora tőke áll mögöttük és honnan van ez a pénz. A horvát lapokban még azzal a képtelenséggel is megvádolták őket, hogy Arkan szerb nemzetközi bűnöző pénzét mossák tisztára. De a horvát újságírók azt is előszeretettel emlegették fel, hogy a volt magyar kormányfő Orbán Viktor koncessziós jogot szeretett volna szerezni Magyarországnak a rijekai kikötőre, és erről tárgyalt is Ivica Racan horvát miniszterelnökkel, így nem kizárt, hogy a tribunji kikötőszerzés a két vezető megállapodásának eredménye, azaz Racan ígérte oda Orbán Viktornak.

Vitézy Tamás kikérte magának ezeket a koholmányokat és rágalmakat, mondván: bárki leellenőrizheti tőkéjük eredetét. Ami a befektetett pénzt illeti - tudtam meg tőle -, azt az angol üzleti partnereitől kapta kölcsön, akik fantáziát láttak a horvátországi vállalkozásban.

- Természetes lenne, hogy egy magyar miniszterelnök a saját beruházóiért lobbizik, de ez esetben sajnos nem így történt. Nem vagyok annyira gazdag, mint egyesek terjesztik rólam - fogalmazott Vitézy. - A rendszerváltozás előtt pedig jóformán semmim sem volt még, egy nagyvállalatnál dolgoztam. Nem vettem részt a kilencvenes évek magyar privatizációiban, nem használtam ki helyzeteket, mert nem szeretek senkinek sem tartozni. Ám az tényleg lehet, hogy néha jó helyen voltam jó időben, és mertem jól dönteni.

Szél Ágnes és Bíró Gábor nehezen tudja elmagyarázni egy kívülállónak, hogy miért lettek külkereskedőből és sikeres vegytisztítószalon-tulajdonosokból szinte egyik pillanatról a másikra kezdő hajóflotta-tulajdonosok az Adrián. Mindketten textilipari termékekkel kereskedtek korábban hosszú évekig, Ágnes a Hungarotextnél dolgozott, Gábor pedig jugoszláv cégek itteni képviseletén, így találkoztak össze egymással. A rendszerváltozás küszöbén közös vállalkozásba fogtak, méghozzá pólókat importáltak a Távol-Keletről, ám a kínai konkurensek hamar kiszorították őket ebből az üzletből. Gondoltak egy nagyot és vegytisztító szalont nyitottak a belvárosban.

- Ma már tíz üzletünk van Budapesten - meséli Bíró Gábor. - Az elmúlt években elértük azt, amit akartunk, biztos lábakon állunk de valahogy "unatkozni" kezdtünk. Egymásra néztünk és kimondtunk: kéne már csinálni valamit! Véletlenek sorozata hozta, hogy felfigyeltünk arra, milyen sok magyar szeret a tengeren vitorlázni. Mi nem nagyon hajóztunk addig, de eltöprengtünk, mi lenne, ha felállítanánk egy magyar hajóflottát az Adrián, hogy magyar hajókat magyaroktól bérelhessenek. Beszélem a horvát nyelvet, elindultunk hát Isztriától lefelé, benéztünk vagy tizenhét kikötőbe. Úgy tettünk, mintha hajót szeretnénk bérelni vagy vásárolni, gyűjtöttük a tapasztalatokat. Végül eljutottunk Zadar mellé, Sukosanba, a legnagyobb horvát jachtkikötőbe.

A Magyar Adria Yacht Club tehát itt kezdett el működni. Szél Ágnesék egy német lízingcégen keresztül tíz egyforma, 44 lábas Bavaria hajót vásároltak meg. Ötszázmillió forintos befektetésre volt szükség az üzlet elindításához, és a MAY Club tulajdonosai úgy sejtik, ezt valószínűleg soha nem fogják visszanyerni, vágyálmaik között egyelőre legfeljebb csak az szerepel, hogy az idén talán már nem lesz veszteségük.

"Mit tegyünk, beleszerettünk a kikötői hangulatba" - mondják mindketten mosolyogva, mire családtagjaik csak legyintenek, valószínűleg elment az eszük. A hajók lízingelése miatt ugyanis jelzálog van szinte mindenükön, kutyaházastul bezárólag, "csak a kutya kivétel", viccelődik Szél Ágnes. A "hajóbizniszt" és a kikötői hangulatot úgy tűnik, a vegytisztító szalonok fogják finanszírozni.

Ágnesék a tavalyi szezon előtt felkeresték azt a körülbelül tíz magyar chartereztető céget, amelyek Horvátországba szerveznek vitorlástúrákra vendégeket, hogy ajánlják magukat és az első egységes magyar hajóflottát az Adrián. A cégek valahogy mégsem küldtek foglalásokat, csak találgatni lehet, miért. Szél Ágnes és Bíró Gábor csökönyösen köti magát például ahhoz, hogy csak azok tehetik be a lábukat a hajóikra, akik előre fizetnek - ígéretekre nem adnak bérbe vitorlást. Nincs olyan helyzet - magyarázzák -, amely azt indokolná, hogy az utolsó pillanatban bagóért adjanak bérbe egy hétre egy hajót, inkább álljon kihasználatlanul a kikötőben, de nem engednek a spekulánsoknak.

- Mi eddig sem sumákoltunk az üzleti életben - mondja Ágnes -, ezután sem fogunk. Így vagy úgy, de átéltük az első szezonunkat, az idén pedig már nem várunk senkire, magunk adjuk majd bérbe a vitorlásainkat. Húszszázalékos kedvezményt ígérhetünk a magyar bérlőknek. Megtehetjük, hogy a közvetítő chartercégek jutalékát az ügyfeleinknek adjuk át.

A tíz egyforma Bavária megvásárlását sokan kritizálták, sőt hozzá nem értésnek is nevezték. Mondván: Ágnesék nem tudnak széles kínálatot biztosítani, el kell, hogy küldjék azokat, akik kisebb vagy jobban vitorlázható hajóra vágynak, nem pedig elegáns, kényelmes, de kicsit "lomhább" Baváriákra. Most úgy tűnik, a tíz egyforma hajónak is megvan azért a maga előnye, a MAY Clubnál ugyanis ebben a szezonban szinte minden hónapban egy hétre lefoglalták már a hajóflottájukat valamilyen túraversenyre. Május 17-től Lamperth Mónika belügyminiszter fővédnöksége mellett az első ízben megrendezendő, de vándorkupának tervezett Köztársaság Kupán mérhetik majd össze erejüket a magyar régiók képviselői.

Zboray Mercédesz, a Mediterran Yacht Charter cég egyik tulajdonosa, mint a "kis halak" egyike, úgy gondolja, ügyfelei nem fognak elpártolni tőle csak azért, hogy megspóroljanak a közvetítői díján 100 eurót. Mercédesz húsz éve oktatja a vitorlázást a Balatonon, tíz éve pedig már a tengeren is. A számítástechnikát, programozást cserélte fel arra, hogy megpróbáljon megélni a vitorlázásból. Büszke arra, hogy hosszú évek alatt kiépített horvát kapcsolatrendszerén keresztül biztosan megtalálja azt a hajót - ott, és annyiért -, amit ügyfele megálmodott.

- Azért nem félek ettől a piacátrendeződéstől, mert a szakmai tudás és az a személyre szabott szolgáltatás, amit csak mi, kisvállalkozók tudunk nyújtani, biztos, hogy nem értéktelenődik el.